Balogh Kálmán kísérletező kedvű zenész. A cimbalom-játék nemzetközi nagykövete rengeteg formációban és számos eltérő műfajban bizonyította már be, hogy hangszerének helye lehet a klasszikus zenétől kezdve a jazzen át
 egészen a számára legotthonosabbnak hitt népzenéig és cigánymuzsikáig. Sok hazai és nemzetközi együttesben szólistaként, vendégművészként brillírozik Balogh Kálmán, hogy aztán saját formációjában, a Gypsy Cimbalom Bandben már tényleg övé lehessen a főszerep. A most megjelent, Délibáb című albumon viszont akár még túlzott udvariaskodással is vádolható a névadó frontember: kísérletező kedve ezúttal annyira előtérbe tolja a muzsikustársak önmegvalósítását, hogy a korábbiaktól igencsak eltérő, merengő, dzsesszes hangzást kapunk. Erre leginkább Kovács Ferenc borongós, elgondolkozó trombitajátéka (és éneke) nyomja rá bélyegét, de a Herczku Ágnes és Váczi Eszter megszólaltatta népdal sem igazán vérpezsdítő hatású. A többnyire háttérbe visszakozott cimbalomjáték csupán néhány dal erejéig rúgja le magáról a zablát, de ott aztán nincs megállás. Ahol pedig a mindig remekelő Balogh Gusztáv is becsatlakozik az észveszejtő, a végtelenségig kifeszített produkcióba, ott már nem ül meg egy helyben a hallgató. Legközelebb több ilyet!
CD
NarRator Records
Kritika (4)
|
vissza
vissza a lap tetejére
