Színpadi süllyesztőből érkezik a deszkákra, mellig kiemelkedve énekli el a dalt a súgóról, aki végigsúgja a világirodalmat, mire észreveteti magát a rendezővel.
Kulka János régóta reflektorfényben él, mostanában például Learként és Kuliginként vagy éppen Esőemberként. A dal végén átsétál a színpadon, örömmel nyugtázza, hogy saját színházában is bemutathatja új lemezét, majd rögtön ki is javítja magát, dehogy saját színháza a Nemzeti; az anyaszínháza. Álszerénység helyett valódi szerénység és alázat. És hallatlan elegancia. Minden mozdulatában, gesztusában, mondatában, mosolyában. Aligha akad elegánsabb színész Kulka Jánosnál.
Elegáns a műsor is, a tizenhat év után megjelent második lemez dalai közé olyan korábbi nagy sikerek is vegyülnek, mint például az Ez a hely Dés Lászlótól és Nemes Istvántól. A szerzőpáros új dala, az Egy rossz napra jó nap is felkerült a CD-re, ahogy Charles Aznavour, Jacques Brel, Gilbert Becaud dalai is. Bár az utóbbi franciául hangzik el, a sanzonszövegek többségét Zöldi Gergely jegyzi. Kivéve a Ki lesz Carmen? címűét, mert azt Kulka írta. És van Cseh Tamás (Fehér babák) és Leonard Cohen (Halleluja), és még hallgatnánk szívesen a műsort, de egyszer minden jónak vége szakad. Van persze ráadás, a végén pedig már állva tapsolunk. Részemről akarom.
Nemzeti Színház
2011.01.08. 19h
|
vissza
vissza a lap tetejére
