Portré
Colin Firth
2011-01. szám / GK
Tán először Az igazság fogságában hazai premierje alkalmából járt Colin Firth munkaügyben Magyarországon (a rendező, Atom Egoyan társaságában). 2005-öt írtunk, s Firth-t még mindig nem nagyon lehetett hová tenni, noha az akkor éppen 45 éves színész
 ismertsége átlépte már a magyar háztartások küszöbét is, ahová csak egy igen szűk celeb-körnek volt (és van) bejárása. Ittjártakor pont tíz év telt azóta, hogy eljátszotta Mr. Darcyt a Büszkeség és balítélet britnél is britebb televíziós feldolgozásában, s bár járhatott volna rosszabbul is, a Mr. Darcy címke makacsul megragadt – nemcsak a közönség, de a szereposztók fejében is. Ha kosztümös presztízsprodukciókhoz hívták, márpedig hívták ilyenekhez is szép számmal, például a zsáknyi Oscar-díjat gyűjtött Az angol beteghez vagy a még nagyobb zsákkal jutalmazott Szerelmes Shakespeare-hez, hol a karót nyelt arisztokratikus brit szerepére, hol a piperkőc brit nemes szerepére hívták.
Kisegítve nem nagyon lehetett az otthon kapott szerepekkel, némi színt talán a Fociláz című Nick Hornby-regény helyi adaptációja (később amerikai változat is készül a könyvből), az Egy férfi, egy nő és egy focicsapat vitt a kínálatba. Hornby jóvoltából alkalmi szépíróként is bemutatkozhatott; Department of Nothing (A semmi osztálya) című elbeszélése a Beszélgetés az angyallal című antológiában jelent meg, melyet Hornby szerkesztett. Hornbyval ellentétben az írás nem bizonyult tartós elfoglaltságnak Firth számára, a Mr. Darcy szellemével való, angolosan kulturált hadakozás annál inkább. Az, hogy a Bridget Jones-filmek Mark Darcyjaként még rá is játszott hajdani híres szerepére, nem sokat lendített az ügyön, ahogy az sem, hogy még jószerével el sem indult, de már el is akadt az amerikai piacok bevétele – nem véletlen, hogy Firth szerepeinek hivatalos alkalmakkor való felsorolásakor hadarva szokták csak említeni az olyan kommersz próbálkozásokat, mint a Miről álmodik a lány? vagy a Nő előttem, nő utánam.
Még szerencse, hogy Firth ezekben a filmjeiben szinte láthatatlannak bizonyult, de hasonlóképpen nem sok vizet zavart, inkább csak korrekt jelenlétével tüntetett néhány sikerültebb produkcióban is (például a Vermeer és múzsája kapcsolatát lefestő Leány gyöngy fülbevalóval című filmben vagy a Bunbury, avagy jó ha szilárd az ember című Oscar Wilde-adaptációban.) Bizonyítandó, hogy a brit színészi liga első osztályában játszik, felbukkant az Igazából szerelem egyik epizódjában, de a reflektorfény Hugh Grantnek és az addig alig ismert Bill Nighynak jutott. Az előbbi a becsajozó miniszterelnököt, az utóbbi egy kokainról értekező rocksztárt játszott, míg Colin egy megcsalt íróembert – nem is lehet csodálkozni az eredményen. | hirdetés
 |
|
És ezzel nagyjából el is értünk a budapesti gyors vizithez, és Atom Egoyan csavaros thrilleréhez, mely az Eljövendő szép napok és a Felícia utazása rendezőjétől enyhe csalódásnak számított. És a megdicsőülésre még ezután is várni kellett jó néhány évet: Firth megbukott kardos-szandálos római hősként (Az utolsó légió), a kutyát sem érdekelte Helen Hunt első rendezésében (a romantikusra hangszerelt Amikor minden változik-ban), a St. Trinian’s – Nem apácazárda humorát pedig kizárólag az angolok értették. A Mamma Mia!-át és az ABBA-t éneklő Firth-t mindenki értette, de ez sem sokat lendített a színész ázsióján. És akkor jöhet a dobpergés: mindezek után Tom Ford, a világ egyik legmenőbb divattervezője, rábökött Firth-re, hogy legyen ő a főszereplője első játékfilmjének, a Christopher Isherwood regényéből készült A Single Mannek. Az élettársát gyászoló, meleg egyetemi professzor szerepéért Firth-t azonmód egy Oscar-jelöléssel honorálta az Amerikai Filmakadémia, és minden bizonnyal hasonló sors, ha nem egy még ennél is nagyobb diadal vár a színészre idén is. A király beszéde című filmjének eddigi sikerei legalábbis ezt sugallják, méghozzá igen erősen.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
