Budapesti bar(l)angolás
2007-. szám / Csejtei Orsolya
Nemrégiben felröppent egy azóta hatalmas botrányt kavart hír, miszerint a Gellért-hegyen, építkezés közben, csak úgy, a föld alól, előkerült egy kristálybarlang. Ment a huzavona, pro és kontra a krist
Magyarországon a budai barlangokat érintő természetvédelem igencsak gyerekcipőben jár – mondja Adamkó Péter, barlangkutató, felfedező, akivel virtuálisan végig bar(l)angoltuk a budai hegyeket. 
Gyakran megesik az ilyesmi? Egyáltalán, hogy kerülhet elő a semmiből egy efféle csoda?
Egy építkezésnek mindenki úgy kezd neki, hogy egy hatalmas területen kivájja a földet. Markológéppel. Ott, ahol mészkő van, márpedig csak itt, Budapesten a Gellért-hegy fele és a Rózsadomb abból áll, tehát a Bimbótól a Szépvölgyi útig terjedő sáv mészkő, ott bizony előfordulhat az ilyesmi. Aztán itt van még egy nagyon érdekes dolog: az alulról feltörő hidrotermás vizek, azaz a hévizek, amelyek annak idején, ahogy fölfelé törtek, a hegység repedéseit, hasadékait átjárva, gyönyörű szép barlangokat alakítottak ki. Ezeket megtalálni, csak úgy ukmukfukk, szinte lehetetlen. Én régi motoros vagyok a szakmában, de még nekem sem sikerülne. Nincs ugyanis nyoma a felszínen. Miután feltörtek, kitörtek, visszamentek a mai forrásszintig, a hegységnek a tetejét pedig lecsiszolta az eső, a fagy, benőtték a növények. Persze azért akadnak olyan helyek, ahol a hajdani gejzírkitörések mai nyomai alapján lehetne következtetni, mint például a József-hegyi kilátónál, de egyébként semmi. A gond csak az, hogy amikor egy építkezésen előkerül egy-egy ilyen repedés, az építtető első dolga, hogy egy dózerral benyomja. Aztán vagy sikerül, vagy nem. A balhés Citadella-barlangnál például nem sikerült. Próbálta, de nem sikerült. Pedig aztán itt gyönyörűen látszik a gejzír eltömődött nyoma.
Akkor ez a barlang nem is akkora kuriózum? Lehet ilyenből még vagy több tucat?
Nem, ami ilyen épen megmaradt, ilyen szépen, abból azért kevés van. Nem nagyon fedeznek ám fel barlangokat nap mint nap. Rajtunk kívül itt Budapesten 25 éve új barlangot nem talált senki. A Pálvölgyi-barlang hosszát ugyan 1 km-ről 13-ra, a víz alatti Molnár János-barlangot pedig 5 km-re növelték, de abszolút mi vagyunk azok a szerencsések, a kollégáimmal persze, akik már másodszor bukkanunk Budapesten világszenzációra. Ez a mostani a kisebbik. A nagyobbikat, a József-hegyi-barlangot 1984-ben hasonlóképpen találtuk meg: ott a belügy- és a külügyminisztérium akart építeni egy diplomata-, illetve egy belügyi lakótelepet. Ugyanígy markolás, gömbfülke, lefedés, Adamkó Péter odament a lelkes csapatával, és mit adott, mit nem, Maróti László és Kádár János akkori lakása alatt felfedezte a világhírű József-hegyi-barlangot, amiben a földkerekség legnagyobb hévizes barlangi terme van. Olyan balhét vertünk ki, ami akkor példa nélküli volt. Nem mintha ma jobb lenne a helyzet. A József-hegyi-barlangra, ami világviszonylatban is egyedüli, még most is rá akarnak építeni. A befektető csak azt hajtogatja, hogy „pápír minden rendben ván”. És tényleg. Korrupt országban élünk, úgyhogy „pápír minden rendben ván”. De ugyanez a helyzet a Szemlőhegyi- és a Malomtó-barlangbotrány esetében is. A víz alatti Malomtó-barlangról például ezernyolcszázkilenvcen-valahány óta tudunk, egy Molnár János nevű gyógyszerész fedezte fel, ott van a mai napig érintetlenül a Frankel Leó utcában, a Császár fürdővel szemben, az utcák alatt. Erre, a változatosság kedvéért, szállodát akarnak húzni… Ugyanez a helyzet a Szemlőhegyen, csak ott ráadásul már folynak az építkezések. Nem Piripócson, hanem a Rózsadomb kellős közepén, egy fokozottan védett barlangi területen, illegálisan, engedélyek nélkül. Az illetékesek meg befogják a szemüket, és egymásra mutogatnak. Itt tartunk pillanatnyilag.
Gondolom, ha az építtető óvatos, a barlang akkor is veszélyben van. | hirdetés
 |
|
Persze, a barlangokat tönkreteszi a fölöttük lévő urbanizáció. Már eleve azzal, hogy kimarkolják a földet, megváltozik a terület vízháztartása. Hiába tömik vissza, már nem olyan a statikája, nem olyan a beszivárgása, az esővíz akadálytalanul lecsurog és szétveri a kristályokat. Óriási károkat okozhat egy bolygatás. Nem is beszélve arról, mit tesz egy téli sózás, egy pincébe épített úszómedence vagy a földbe engedett gázolaj.
Van erre vonatkozó európai gyakorlat?
Azért nincs, mert nincs a világon még egy olyan főváros, amelynek a szívében ennyi barlang, ennyi hévíz, ilyen kristályok lennének. Ezeket a világörökség részévé kellene tenni, de erről egyelőre szó sincs. Hiányzik a politikai akarat, mert akkor meg kellene magyarázni a világnak, miért tesszük tönkre a természeti kincseinket.
Ennyire nagy kincseket rejt Budapest?
Tudja, mindenfelé inkább a karsztos cseppkőbarlangok gyakoriak. Ezek a hévizesek, főleg, hogy kristályok is vannak bennük, világviszonylatban is ritkaságnak számítanak. Az meg, hogy mindez egy fővárosban legyen, egy világvárosban, igazi kuriózum. Legközelebb ilyen nagyon különleges barlang a Gömör-Tornai-karszt szlovák felén van, amire úgy vigyáznak a szomszédjaink, hogy a túravezető rákként, hátrafelé lépdelve vezeti a csoportokat, nehogy valaki akár csak hozzá is érjen a kristályokhoz. Mi meg rájuk építünk. Budapesti viszonylatban, a barlangok terén csak írott malaszt a természetvédelem.
Hogy is áll akkor most Budapest „barlangrajza”?
Van 6 nagy barlangunk és több mint 100 kisebb hévizes. Ebből egy nagyot és több mint 30 kisebbet mi fedeztünk fel a társaimmal. Ma ez úgy működik, hogy amit észreveszünk, az megmarad, amit meg nem, azt eltemetik.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
