Centrál Színház
2011-01. szám
Friss, unikális, naprakész
Több mint két éve annak, hogy a Révay utcai színházépületet, a volt Vidám Színpadot Centrál Színházra keresztelték át. De a névváltozást öt év kemény munka előzte meg.
Puskás Tamás, a színház igazgatója így értékeli a változást: „A kutyának négy lába van. Kicsit hosszabb füllel, rövidebb vagy görbébb lábbal még kutyának hívjuk, de az a hosszú nyakú, pálcikalábú, imbolygó állat már bizony zsiráf. Nem hívhatjuk csak azért kutyának, mert annak is négy lába van. Egy színház is megváltozhat annyira, hogy utána már nem lehet a korábbi nevén nevezni. Új néven az első bemutatónk A velencei kalmár volt Haumann Péterrel a főszerepben. Határátlépés. Ha országosan nem is volt meghatározó előadás, a mi életünkben bizonyosan az. Azóta nincs a szakma élvonalába tartozó színész, aki ne venné örömmel, ha felkérjük, játsszon nálunk.”
És csakugyan, a Centrál előadásaiban Básti Juli, Csányi Sándor, Csuja Imre, Györgyi Anna, Haumann Péter, Keresztes Tamás, Kern András, Liptai Claudia, Marozsán Erika, Nagy-Kálózy Eszter, Oroszlán Szonja, Rudolf Péter, Scherer Péter, Stohl András, Szabó Győző játszanak. Ráadásul ha valaki nyolc év után először járna itt, rá sem ismerne az épületre: pincétől a padlásig megújult. Új a kapuzat, a fogadóterek, légkondicionált a nézőtér, de újak az öltözők, az irodák és a kiszolgálóhelyiségek is, megújult a hang- és lámpapark. Egy korszerű, új színház született.
Bármekkora is legyen a változás, Puskás Tamás vallja: szórakoztató színházat vezet. „Igyekezetünk sikere éppen abban rejlik, hogy soha nem tagadtuk meg a színház múltját, nem öltük ki a genius locit, nem akartunk gyorsabban haladni, mint ahogy lehetséges volt. Az organikus fejlődésben hittünk, hogy apró lépésekkel, de kitartó gyaloglással messzire jutunk.”
Az idén meghirdetett évad egyedülállóan izgalmasnak ígérkezett. Ma, túl három sikeres bemutatón, elmondható, hogy a vállalkozást siker koronázta. „Ezekkel a bemutatókkal igen magasra értünk. Mindegyik friss, unikális és lépést tart a világszínházzal. Amit kínálunk, szerénytelenség nélkül mondható: bárhol megállná a helyét. A színháznak saját nyelvén arról kell beszélnie, ami a levegőben van, erre pedig ezek a darabok tűntek a legalkalmasabbnak.”
Az évad első bemutatója, a Jó zsaru – rossz zsaru a színház korábbi profiljához képest szokatlan, merész vállalkozás. Keith Huff műve komor hangon meséli el két chicagói rendőr tragédiáját. A darabot alig egy éve mutatták be a Broadwayn, ahol óriási sikert aratott – nem utolsósorban azért, mert a két főszerepet két filmcsillag, Hugh Jackman és Daniel Craig alakította. A Jó zsaru – rossz zsaru New York után Magyarországon látható először, ráadásul két olyan jeles színész tolmácsolásában, mint Stohl András és Szabó Győző. „Amikor első olvasás után letettem a darabot, beszakadt alatta az asztal – ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy csak ezzel a két színésszel szabad nekivágni” – mondja Puskás Tamás, aki egyben a darab rendezője is. Az előadás modern köntösbe bújtatott görög tragédia, kilencven perc utazás egy szédítő hullámvasúton. A színészek minden külső eszköz nélkül, közvetlenül a közönséghez beszélve mesélik el Joey és Denny barátságának krimi-fordulatokban gazdag történetét. | hirdetés
 |
|
A Centrál ezt követő bemutatója, a musical-klasszikus Cabaret talán kevésbé meglepő választás, hiszen a színház repertoárján az utóbbi időben olyan nagy sikerű kamaramusicalek tűntek fel, mint a Legénylakás, az Ájlávju vagy az Avenue Q. Különlegesség az, hogy a darabot ezúttal a nemzetközi hírű koreográfus-táncos, Bozsik Yvette rendezte, aki még sohasem rendezett klasszikus zenés előadást. Ám akik munkásságát ismerik, tudják, hogy szerzői előadásaitól elválaszthatatlanok a zenés színház elemei, ráadásul a rendezőnő gyerekkora óta rajong a világhírű filmért és Bob Fosse-ért, így boldogan mondott igent a felkérésre. Puskás Tamás úgy érezte, csak akkor érdemes ezt a darabot elővenni, ha talál olyan rendezőt, aki a történetet a megszokottól eltérően meséli el: „A ötlet az volt, hogy a következő zenés bemutatónkat egy koreográfus rendezze. Bozsik Yvette pályáját húsz éve figyelem, és az első előadásától kezdve egyedülálló tehetségnek gondolom. Egyik legutolsó darabját, a Lány, kertben-t nézve, az első húsz perc után biztos voltam benne, mindent meg fogok tenni azért, hogy átcsábítsam a Cabaret megrendezésére.”
A december végi bemutató minden várakozást felülmúlt: a legendás történet valóban úgy látható, ahogy még korábban sosem. Új, pregnáns fordítás, különleges látványvilág, és persze elsősorban a pazar szereposztás. Sally Bowles szerepében Marozsán Erika tündököl, aki nyolc év után először látható magyar színpadon, és kifejezetten ezért a szerepért tért haza New Yorkból. Az ördögi Konferansziét a fiatal színészgeneráció egyik legelsöprőbb tehetségű alakja, Keresztes Tamás játssza. Cliff Bradshaw-ként Simon Kornél és Csányi Sándor látható. Külön öröm Básti Julit látni a színpadon, aki közel húsz éve maga is óriási sikerrel játszotta Sallyt, és most a darab másik női főszerepében, Schneider asszonyt játszva remekel – ráadásul olyan csodálatos partner oldalán, mint Haumann Péter. Az előadásban, természetesen, szerepel az egész Bozsik Yvette Társulat is, tetemes szerepük van abban, hogy létrejöhetett ez a különleges, extravagáns, pikáns és provokatív előadás, az egyik első kritika címét idézve: „a musical, ami a finnyásoknak is tetszik”.
 De nem lesz eseménytelen az új év sem: már folynak a következő bemutató próbái. A színház „háziszerzőjének”, Neil Simonnak a Pletykafészek című bohózatát február közepén mutatják be Puskás Tamás rendezésében. Az előadás igazi szórakozásnak ígérkezik, bár Neil Simon műve szatirikus társadalomkritikaként is értelmezhető: a felső tízezer világában játszódó történet egyetlen este eseményeit, egy katasztrofálisan végződő vendégség történetét meséli el. Egy vezető politikus otthonába, a tizedik házassági évfordulójára érkeznek sorra a procc vendégek – csak éppen pont a házigazdák hiányoznak. A váratlan helyzettől kétségbe eső házaspárok egyre abszurdabban kezdenek viselkedni, a képmutatók arcáról lefoszlik az álarc – miközben a közönség dől a röhögéstől. „A maga elrajzolt módján a darab az életfélelmeinkről szól: miközben kétségbeesetten ragaszkodunk pozícióinkhoz, elfelejtünk élni. Az álmaink eltűnnek, a rugalmasságunk oda, ambícióink a semmibe vesztek, helyettük csak a görcsös félelem marad. Neil Simon azonban rendkívül szórakoztatóan ábrázolja ezt az állapotot, szándékaink szerint színpadi burleszket láthat majd a közönség, egy igazi őrültekházát.” A szereposztás parádés: Rudolf Péter, Básti Juli, Nagy-Kálózy Eszter, Liptai Claudia, Scherer Péter, Simon Kornél, Bertalan Ági, Schmied Zoltán és Cserna Antal.
A felnőtteknek szánt bemutatók mellett a Centrál Színház nem feledkezett meg a legifjabbakról sem: hagyományteremtő szándékkal mutatta be az ősz folyamán A Hang-villa titka című mesejátékot. A gyerekközönség reakciója szó szerint „hangos siker”, melynek oka a bűbájos történeten túl az, hogy ők maguk is részt vehetnek a cselekmény alakításában. Számos felnőtt néző jelezte, hogy ugyanolyan jól érezte magát, mint csemetéje – nem utolsósorban éppen az interaktivitás miatt: a főszereplő kislány és neveletlen kiskutyája ugyanis egy ódon kastélyt fedeznek fel, melyben megszámlálhatatlanul sok szoba van. Hogy éppen melyik irányba folytassák tovább a barangolást, arról a nézők szavaznak. A Centrál Színház társulata lubickol a remek karakterszerepekben, aki a darabot színpadra állította, az pedig nem más, mint a társulat fiatal színésze, Simon Kornél, aki rendezőként ezzel az előadással debütált.
Az évad legnagyobb dobása azonban nyárra ígérkezik. A kortárs zenés színház emblematikus szerzőjének, Stephen Sondheimnek Kis éji zene című musicaljét tervezik színpadra állítani – Magyarországon egyedülálló módon, egy Londonban és New Yorkban is látható előadás replikájaként. A darabot két éve mutatták be a zenés színház nagy öregje, Trevor Nunn rendezésében. Nunn élő legenda, olyan társulatokat vezetett, mint a Royal Shakespeare Company vagy a londoni Nemzeti Színház, és számos zenés világsiker ősbemutatójának (például a Macskáknak vagy a Nyomorultaknak) volt a rendezője. Puskás Tamás Londonban a Garrick Theatre-ben látta az előadást: „Jó néhány darabot láttunk, volt olyan amelyről – bármennyire hangos siker is – a szünetben menekültünk, de a Kis éji zene felejthetetlen élmény volt. Ráadásul olyan szerző művének kongeniális színpadra állítása, aki valamiért Magyarországon még nem aratott sikert. Az előadás szcenikája és intimitása pedig pont a mi színpadméretünket kívánja meg. Nagyon bízunk abban, hogy komoly válogatás és előkészületek után a mi előadásunk is lesz olyan elbűvölő, mint a londoni volt.” A Kis éji zene egy korai Ingmar Bergman-film alapján készült, és a századfordulós Svédországban játszódik. Egy vidéki kastély kertjébe érkeznek sorra a különböző korú, össze nem illő párok, hogy egy bódult nyáréjszaka során elváljanak, majd ismét párjukra leljenek, ezúttal azonban hozzájuk valóra. Hol máshol lehetne az előadás bemutatója, mint Keszthelyen, egy igazi kastélyparkban, a Festetics-kastély parkjában. A Balaton-parti város és a Centrál viszonya már több mint egy évtizedes történettel bír: számos bemutatót tartottak ott, melyet azután a következő évad elején a Révay utca közönsége is élvezhetett.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
