Interjú
Kijönni a paraván mögül
2011-01. szám / Szepesi Krisztina
Mórocz Adri a Színház- és Filmművészeti Egyetem báb szakának hallgatójaként minden új lehetőségre nyitottan énekel, táncol. A Budapest Bábszínházban a Diótörő egyik főszerepében látható.
Gyerekszínészként musicalekben szerepeltél, Pécsett tánctagozatos középiskolába jártál. Hogyan lett belőle báb szak?
M. A.: A táncot azért nem választottam, mert úgy éreztem, nem lennék kitűnő táncos. Énekelni mindig szerettem, de sosem jártam énektanárhoz. A báb tulajdonképpen félelemből jött. Akkoriban az Új Színház stúdiójába jártam és egy zenekarban is vokáloztam, ezért egyértelműnek tűnt, hogy zenés szakra jelentkezzek. Negyedszerre felvételiztem, s féltem az újabb kudarctól. Bábra kevesebben jelentkeztek, s így az utolsó pillanatban átadtam oda a jelentkezési lapot. A bábon keresztül találtam egy olyan nyugodt felkészülési formát, ahol nem a végtelen monológ- és verskeresésen kellett idegeskednem, elkezdtem bábot készíteni, s így kinyílt egy új világ a képzőművészet felé.
Volt korábbról bábos tapasztalatod?
M. A.: Székesfehérváron játszottam gyerekszínészként a Holdbéli csónakosban, és abban báboztunk. Most kezdek rájönni, hogy mitől is jó a bábozás.
Akkor te egy félénk lány vagy, aki szeret elbújni a bábok mögé?
M. A.: Nem. Tavaly a Hamupipőke vizsgánkon az utolsó pillanatban kiderült, hogy csuklyát kell felvennünk. Úgy éreztem magam, mint akinek levágták a fejét. Külföldön sok izgalmas előadás van, ahol a színész nem csak bábosként van jelen. Kijönni a paraván mögül, ez az, ami engem főként érdekel.
A Budapest Bábszínházban már vannak ilyen előadások.
M. A.: De a klasszikus előadásokat se lehet levenni, mert a nagymamák szeretnék, hogy amit ők láttak kicsiként, s amit a gyerekük is látott, azt az unokájuk is lássa és élvezze.
A bábszínház azért nagyobb részben gyerekeknek szól.
M. A.: Nincsen ezzel semmi baj. Most lesz például Boribon-koncertem, amiben szintén lesz „klasszikus báb”, egy mackót fogok mozgatni. Szeretnék új dolgokat is kipróbálni, ha lesz rá lehetőség.
A színművészetin van erre mód?
M. A.: Ugyanolyan képzésünk van, mint a színész szakon, csak van mellette bábozás is. Emiatt nekünk sokkal több óránk van, és sokkal kevesebb időnk marad bármi másra. Sokan lehet, hogy inkább színészek szeretnének lenni, de én teljesen nyitott vagyok a bábra is.
Kaptok némi betekintést az új bábtechnikákba?
M. A.: Csató Kata próbál nekünk egy új gondolkodásmódot átadni. Azt tanítja, hogy egy reális szituációt hogyan tudunk absztrakt módon lefordítani a színház nyelvére metaforikus, szimbolikus módon. Az első évben volt egy bohóckurzusunk Tom Greder ausztrál művésszel is, aki nagyon mély érzelmeket váltott ki az osztályból. Meghatározó élmény volt az életemben. | hirdetés
 |
|
Akkor ti most mik lesztek, ha végeztek?
M. A.: Vannak a régi iskolán nevelkedett, klasszikus művészek, akik úgy báboznak, mint egy álom, mi pedig színészek vagyunk, akik tudnak bábozni is, de persze nem annyira jól, mint ők. Közülük többen nem is szívesen jönnek ki a paraván mögül.
A paraván előtt nagy előny lehet a tánctudásod.
M. A.: Igen, koncentrálni kell, hogy mikor figyeljek a bábra, ami a kezemben van, és mikor érvényesüljek én, a kettőt egyensúlyban kell tartani. Ebben segítség, hogy van testtudatom, de az alázat itt nagyon fontos, ami talán attól is belénk kovácsolódik, hogy a sok próba miatt semmi másra nincs időnk. A kortársainkra is rábízzuk magunkat, akármit találjanak is ki.
Mert most először veletek párhuzamosan egy bábrendező szak is indult. Milyen közös munkáitok vannak?
M. A.: Először prózát rendeztek nekünk, de a legújabb feladatban már bábot is használunk. Másik feladatuk egyénileg dolgozni egy színésszel, ez teljesen bábos feladat, bár nem csak bábosokkal dolgoznak. Nekem most a legnagyobb élményem mégis az volt, hogy kiengedtek színházi gyakorlatra. Az iskola fekete termei után újra találkoztam a színház élményével.
Nemrég beugrottál a Diótörőbe a Budapest Bábszínházban.
M. A.: Ez egy klasszikus darab. Az első felvonásban ugyan főként pantomim van, de a másodikban végig bábozom, és a második naptól izomlázam volt minden testrészemben.
A beugrás egy bábelőadásba bonyolultabbnak tűnik, mint egy prózai előadás esetében. Mikortól tudsz „játszani”?
M. A.: Onnantól kezdve, hogy megvan, hová állok és hol fogom meg a Diótörő kezét, már lehet játszani és finomítani a gesztusokat. Szerencsére nagyon nagy szeretettel fogadtak a színházban és sokat segítettek, tanácsokat adtak. De Bozsik Yvette-tel is csodás élmény volt a Pöttyös Panni próbája. Ez teljesen más műfaj, de ő is nyitott a bábos gondolkodásra.
A bábozásnak melyik része érdekel most?
M. A.: Főleg a gyerekeknek szóló előadások, és azoknak is a zenés formája.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
