Egy régi barátommal beszélgettem, foglalkozására nézve taxis, és elmesélte, hogy egyszer egy utas azt kérte tőle, mutatná meg valamelyik kedves zenéjét. És mit mutattál neki, kérdeztem, de ő csak mosolygott: csak nem képzeled, hogy megmutatom a kedvencemet egy idegennek?
Nem késői vonósnégyesről vagy titokzatos Bach-fúgáról beszélünk, hanem valami dalról, amellyel a barátom mégis olyan intenzív kapcsolatba jutott, hogy úgy érzi, többet árulna el vele magáról, mint ha, mondjuk, a gyerekei fényképét kellene megmutatnia. Persze, hogy elszégyelltem magam, hiszen én foglalkozási szemérmetlenségből folyton a művekhez való kapcsolatomat mesélem. Nem is ez a baj, hanem hogy vajon sikerült-e a titokzatos vonósnégyesekkel, izgalmas fughettákkal olyan bensőséges kapcsolatot teremteni, mint a barátomnak a maga régi slágereivel?
Állandóan velünk él valami műfaji rangsorolás, tévét nézni kínos, zenét hallgatni elegáns, persze, csak ha komoly vagy jazz, és a jazz is így írandó, nem dzs-vel. Az olvasás pedig az igazi felsőfok, és még mindig illik nyavalyogni a Gutenberg-galaxis zsugorodásán. Közben meg látom Vass Virág immáron harmadik regényének ajánlóját: a főhős az indiai monszunban szereti lehúzva tartani a kocsija tetőablakát. Nem is az a furcsa, hogy a monszun az legalábbis innét, Európából nézve inkább esős évszak szokott lenni, hanem az, hogy a többregényes írónő azt hiszi, hogy egy tetőablakot le lehet húzni. És ez a mondat nemcsak az alkotó szűrőjén türemkedik át, de nem javítja a kiadó embere sem, nyilván mert olyan odaadó figyelemmel olvasta ő is a regényt, amilyet az megérdemel. Tényleg az a csoda, hogy ennyi fölösleges betű még mindig nem kezdte ki magát az eszmét, hogy könyvvel a kézben a fotelban ülni az élet legértelmesebb elfoglaltságai közé tartozik. |
Nem is azért szaporítom a betűket, hogy valami öngyilkos gesztussal az olvasás értelmességét vitassam, inkább csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy minden rajtunk áll. Ahogy többet jelenthet egy sláger, mint Beethoven összes szimfóniája, többet egy karikatúra a Sixtus-kápolnánál, úgy még az is lehet, hogy valakinek éppen Vass Virág segít a bajban. Mielőtt idegrohamot kapnánk a hitványság sikeressége miatt, először tartsunk önvizsgálatot. Van még fülünk meg szemünk a szépre? Fordított Borsószem hercegkisasszonyként észrevesszük a legkisebb jót is a trágyadomb közepén? Minden rajtunk áll, és álljon is minden rajtunk.
|
vissza
vissza a lap tetejére
