Portré
James Franco
2011-02. szám / GK
Ha közvetlenül azután, hogy Johnny Depp visszamond egy szerepet (mint tette ezt legutóbb az Oz: The Great and Powerful című Disney-film esetében), James Francót kezdik emlegetni esélyesként, az sokat elmond arról, hogy a hollywoodi döntéshozók mit tartanak a 32 éves színészről.
 Elég sokat – elég finoman fogalmazva. A február 27-én megrendezésre kerülő Oscar-ceremónia producerei is Francóban látták a megfelelő (értsd a gála nézettségéért szavatoló) embert a feladatra; Anne Hathawayjel párban ő vezeti a díjátadót. A házigazdaságba ugyan könnyű belebukni (az utóbb években felkért házigazdák jó esetben is szolid teljesítményekkel tüntettek), a felkérés azonban így is, úgy is nagy fegyvertény.
Bár a fogadóirodák és mindenki más szerint is Colin Firth lesz az est nyertese, de azért ne feledjük, hogy Franco is ott van a legjobb férfi főszereplő kategóriájának jelöltjei között a 127 óra című Danny Boyle-film extrémsportolójának alakításával. Számos hollywoodi filmsztár egy Broadway-fellépésre is mint lehetetlen extrémsportra tekint, de nem Franco, vagy ha mégis, úgy nem kis bátorságról árulkodik, hogy a hírek szerint Az ifjúság édes madarának Broadway-előadására készül Chance Wayne szerepében Nicole Kidman partnereként. A jegyelővétel egyelőre még nem kezdődött meg, ahogy az említett produkció további részletei is kérdésesek, de ha valóban lesz a dologból valami, jelentős tülekedés prognosztizálható a pénztáraknál.
Film, színház, házigazda-szerep, mi még? Egy kis irodalom, mi más! Tavaly jelent meg a színész első, könyvet érő irodalmi próbálkozása, a Palo Alto című, erősen önéletrajzi novelláskötet, melynek forgalommegállító ereje ugyan nem volt, és a kortárs irodalmi erőviszonyokat sem rendezte át, de a lehúzó recenziók mellett több kritikus is tehetséggel vádolta meg a szerzőt. Filmszínészként persze hasonló „vádak” meglehetősen gyakran és meglehetősen régóta érik Francót. A szakma felől érkező első jelentős szeretetáradatnak idestova pont tíz éve – a felzúdulást 2001-ben a James Dean című tévéfilm, s benne a színész James Dean-alakítása okozta. Azonnal kézbesítette is a posta a „jövő nagy reménysége” címet, mely kétségtelenül szépen hangzik, de nagy veszélye, hogy a címben említett jövő sok esetben sehogy sem akar elkezdődni, a következő küldeményben pedig már egy „futottak még” feliratú póló található. | hirdetés
 |
|
Franco is elég hosszú ideig volt nagy reménység. James Dean-alakítása elismeréseként eljátszhatta Robert De Niro fiát egy hangulatosan fényképezett, de nem sok vizet zavaró zsarufilmben (Az igazság órája). Szerepelt egy másik friss, de mára elfeledett reménységgel, Neve Cambell-lel Robert Altman Balett-társulat című izgalmas unalmában. Volt több részen át Pókember ellenfele, volt több háborúban hős katona, trisztánkodott Izolda mellett és így tovább, azaz tette, amit egy jól nevelt reménységnek tennie kell. Az Ananász Expressz jóvoltából újból összeakadt régi ismerősével, az időközben vígjáték-gyárossá előlépett Judd Apatow-val: pályájuk elején együtt buktak, nem is kicsit, a Freaks and Geeks című sorozattal, de az újbóli közös munka, azaz az Ananász Expressz (melyben Apatow producerként vett részt) jóval szerencsésebben végződött. A színésznek bejött a komédiázás, és a drámázást is újult erővel folytatta; kivette a részét Gus Van Sant Milk című, nagyszabású megemlékezésének sikeréből (és hagyta magát meginterjúvolni Van Sant által az Interview magazinban), majd eljátszotta Allan Ginsberget a Howl című filmben. Julia Robertsnek ugyan sem szerepe szerint, sem színészileg nem adott sokat az Ízek, imák, szerelmek című hosszadalmas semmiségben, és filmtörténetinek éppenséggel a Zöld darázs-beli cameóját sem mondanánk, de az általános vélekedés szerint a Danny Boyle-féle 127 órával Franco pályacsúcsot állított be.
A színész idei táncrendje már betelt: nagy érdeklődéssel várjuk (a már említett Broadway-fellépés mellett természetesen), hogy jót fog-e tenni pillanatnyilag pazar megítélésének A majmok bolygója előtörténeteként beharangozott Rise of the Apes című produkció (idén mindenképp kiderül), és hogy miként szuperál majd az ugyancsak 2011-es Király! című kosztümös marháskodás, melyben Natalie Portmannel és Danny McBride-dal bolondozik együtt. Egészen másfajta kosztümök várnak Francóra a Lovelace című, 2012-re esedékes produkcióban. A Mély torok című pornóklasszikus sztárjának, Linda Lovelace-nek emléket állító játékfilmben minden valószínűség szerint a hetvenes évek öltözködési és egyéb más szokásai köszönnek vissza, Franco mellett pedig Kate Hudson, aki a jó torkú címszereplőt alakítja.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
