Életük étterme
Borkonyha
2011-02. szám / DIBBUK
Komoly várakozás előzte meg a Sas utcai Borkonyha étterem megnyitását. Örvendetes, ha már személyükben is garanciát jelentő, ismert vendéglátós szakemberek állnak össze, hogy „életük éttermét” világra segítsék.
 Sokkal gyakoribb mostanában, hogy milliárdos pénzemberek – jobb ötlet híján vagy csak a trendet követve – drága és hivalkodó éttermet nyissanak, aztán persze ezek többsége hamar az enyészeté is lesz. Éttermesdit drága mulatság játszani, ha nincs meg a kellő komolyság, a szakértelem és a hit, akkor szinte halálra van ítélve még a legkorszerűbben felszerelt hely is.
A Borkonyha nem ilyen: az Alabárdos étterem korábbi sikerséfje, a Bortársaság és a Bock Bisztró korábbi emblematikus alakjai álltak össze, hogy tényleg olyan helyet hozzanak létre, amilyet álmaikban elképzeltek maguknak. A hely ennek megfelelően ízléses, természetesen gyönyörű boros fallal, megannyi, pohárra is kóstolható palackkal büszkélkedik, a falakon krétával írt napi ajánlat, közvetlen, bisztrós felszolgálás, minimális bizonytalankodásokkal. A konyha alapvetően magyaros irányt követ, a ma leginkább trendinek számító belsőségekkel vagy olyan más, ritkábban használt, „tiszteletbeli” belsőségekkel, mint a sertés- vagy marhapofa. Értő irányítókra vall az is, hogy az étlap szűk, mégis a bőség zavarával küzdhetünk, annyiféle az ínycsiklandó fogás.
Végül pont egy inkább sikerületlen levessel indul az ízutazás; a savanyított bableves váratlanul szinte teljesen nyers ceruzababbal érkezik, valamint kísérőnek néhány másféle bab is felbukkan. A tárkonyosnak beharangozott lé a sok tárkony mellett mintha némi ánizsjegyekkel is fel lenne vértezve, benne rusztikus, jól elkészített leveszöldségdarabok úsznak, míg egy jókora, omlós marhapofa vigyorog ránk a méretes adag leves aljáról. Másik előételünk egy óriás ravioli, feledhetetlenül jó kacsamell-töltelékkel bélelve, a köretet pedig kevéssé jellegzetes, pirított kelkáposztalevelek, valamint egy leheletvékony, ropogósra sült császárszalonna chips adja. Főételként igazi ritkaságnak örvendezhetünk: a marhaoldalast leginkább amerikai filmekben csodálhatjuk meg, amint alkarnyi hosszúságú csontokról rágja le a főhős a cubákot. Itt azonban kifilézve, csak rezgős, vajpuha valójában érkezik a hús, tekintélyes adag, de még így is az utolsó falatig kitart az áhítat. Hozzá karamellizált, grillen sült padlizsánkarikákat és apró céklakockákat kapunk, amelyek szépen elkísérik az egyébként robusztus oldalast. A napi desszertek közül a gőzölt túrótortát választjuk, habkönnyű, légszerű sütemény, mégis inkább a hozzá tálalt, pálinkás, aszalt szilvás fagylaltgombóc marad emlékezetes. A sajttál igazi őstermelői találás, valamilyen titkos beszerzési forrásból: ilyen tehén- és kecskesajtokat sajnos nem árulnak a közértben, itt viszont méltó módon zárja le az étkezést.
Az egyik alapító személyesen bonyolítja a felszolgálást és a számla-ügyintézést, és őszintén, szívből érdeklődik, elégedettek voltunk-e. Bizony, igen, és ha szemünk sarkából jól látjuk, épp egy másik étteremkritikus kolléga is elégedetten kászálódik ki saját asztala mögül: tényleg nagy az érdeklődés a hely iránt… | hirdetés
 |
|
V., Sas u. 3.
Főétel: 2400–5700 Ft
Kritika (4)
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
