Interjú
Jean Reno
2011-03. szám / GK
Legnépszerűbb szerepeit (A nagy kékség, Leon, a profi) Luc Bessonnak köszönheti, legnézettebb filmjeit (Mission: Impossible, Ronin, A Da Vinci-kód) pedig Hollywoodnak. Tavaly többek között a 22 lövés című maffia-filmben vágott rendet
és tett igazságot – aki elmulasztotta volna a véres marseille-i leszámolást a mozikban, most pótolhatja a lemaradást DVD-n. Jean Renóval Párizsban, a Rendez-vous with French Cinema programsorozat alkalmával találkoztunk.
Egyszer azt mondta, hogy hamarosan visszavonul. Most hogy áll a nyugdíjba vonulás gondolatával?
J. R.: Valóban mondtam ilyet, igaz, ennek már jó ideje. Marhaság volt. Annál is inkább jobban esik most a munka, mert segít leküzdeni az öregedéssel járó, napról napra erősödő kétségbeesést. Amikor az ember arra ébred, hogy te jóságos ég, mit is fogok én ma csinálni? Akkor már inkább a munka. Ha dolgozom, nincs időm ilyesmikkel foglalkozni.
A 22 lövés a gengszterfilmek hagyományát viszi tovább. Mennyiben más ez a film, mint a gengszterfilmes nagyátlag?
J. R.: A kihívás az volt, hogy miként lehet meghatni a nézőt egy olyan műfaji filmmel, amit jó okkal azonosít mindenki a golyózáporokkal és a nagy leszámolásokkal. Számomra ez volt a lecke. Hogyan lehet egy hidegvérű gyilkos figurájával együttérzést kelteni. Hőssé avatni valakit – mi sem egyszerűbb, végy egy jó rendezőt, és gond nélkül megoldja. De gyilkosként közelebb vinni valakit a közönséghez, abban van a kihívás.
Azért a marseille-i maffia tevékenysége nem sok együttérzésre adhat okot. Ki avatta be a helyi maffiatörténetbe?
J. R.: Jacques Imbert, akiről a karaktert mintáztuk, még életben van, 82 éves. Egy vacsora alkalmával találkoztam vele. A filmbeli leszámolás valóban megtörtént, és megfelel a valóságnak az is, hogy 22 golyót eresztettek bele. De innentől nálam volt a labda, nekem kellett megalkotnom a figurát. Jacques sem azért találkozott velünk, hogy a részletekbe menően beavasson a múltjába. Ilyet még egy visszavonult maffiózó se tenne. Azért jött el, mert kíváncsi volt rám, erre a Jean Reno nevezetű színészre, aki majd őt fogja alakítani egy mozifilmben. Tehát eljött velünk vacsorázni. Kedélyesen zajlott az este, udvariasan, banális dolgokról beszélgettünk, mígnem rákérdeztem, hogy mi történt a merénylőivel. Csak a jóisten tudja! – mindössze ennyi volt a válasza, s mintha becsukódott volna egy ajtó, az est hátralévő részében nem is lehetett többet kihúzni belőle. Ennyit arról, hogy mi is történt valójában. Mi nem is a valóságot ábrázoltuk, hanem abból kiindulva a saját verziónkat.
Volt, amit a maffia kifogásolt a filmben?
J. R.: A merénylő, aki meg akarta ölni Jacques-ot, ugyan már nem él, de több ismerősével is találkoztam, és őket például rosszul érintette, és ennek hangot is adtak, hogy rossz színben tüntettük fel egykori barátjukat. Biztos, ami biztos, azért volt velem testőr a forgatáson.
| hirdetés
 |
|
És amikor nem forgat, mivel tölti az idejét?
J. R.: A családommal. A gyerekekkel. A nagyfiam például tehetséges zenész, r’n’b énekes. Épp most lemezfelvételre készül, de a világért sem avatkoznék a munkájába.
Látott valami jó filmet mostanában?
A Fekete hattyú nagyon tetszett. Vagy a Dumas című film Gérard Depardieu és Benoit Poelvoorde főszereplésével. A régiek közül pedig az Iron Man vagy Inárritutól a Bábel.
A Fekete hattyúban honfitársa, Vincent Cassel is jelentős szerepet játszik. Ön is gyakran tűnik fel hollywoodi produkciókban. Nem érzi úgy, hogy beskatulyázzák?
J. R.: Úgy fogalmaznék, hogy nem mindig érzem. Igaz, legtöbbször franciát játszatnak velem. De Antal Nimród filmje, A szállítmány például kivételt jelentett. Néha meg olaszt vagy spanyolt játszom. De nem is célom, hogy amerikainak adjam el magam az amerikaiak között. Mi értelme lenne! Egyébként Nimróddal a mai napig kapcsolatban vagyok, e-mailezni szoktunk egymásnak.
A rendezéssel hogy áll?
J. R.: Négy éve, a téli olimpia alkalmából rendeztem egy operát Torinóban, Puccini Manon Lescaut-ját, de nem tervezem, hogy filmrendezésre adnám a fejemet. Készítettem ugyan kisfilmeket, és csináltam egy filmet az IWC óragyárnak, de semmi kedvem két évet vagy akár hosszabb időt egy film elkészítésével tölteni.
Mi lesz a következő filmje?
J. R.: Egy vígjátékot forgatok Thaiföldön. És ha minden igaz, aztán Raszputyint játszom, de ez még nem biztos, a szerződés még nincs aláírva.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
