A borítón látható pompás fotó a cigányokról kialakult romantikus képre játszik rá: egy gyönyörű cigánylány, feltehetően tüzes és forró vérű,
egy valódi Carmen táncol. De nézzük meg az arcát! Befelé figyel, talán nincs is ott, a Római Divathét cigány műsorában, esetleg nem akar ott lenni, zavarja, szégyelli, hogy ott kell lennie. A hátsó borítón Korniss Péter nagyszerű Férfiportréja: öreg cigány néz ránk, lenne mit mondania, de inkább nem mond semmit. Száraz Miklós Györgyöt mintha az érdekelné, mi van e zárt arcok mögött. Nagyot markol: az európai és Európán kívüli romák történetét, világát akarja bemutatni tizenhét fejezetben, szólva többek közt a nyelvről, a vándorlásról, az előítéletről, az életmódról. Merészségét a kötet fényesen igazolja. Alaposan beledolgozta magát a témába, élvezetesen és elgondolkodtatóan ír. Szövegével azonos fontosságúak a fotók, köztük a saját felvételei.
Ő is azok közé tartozik, akik oszlatni próbálják az előítéleteket, amik persze nem akarnak oszolni. A számomra mindenkor iránymutató Népszabadság február 22-ei számában olvastam pedig, hogy „mindenki afrikai eredetű”. Igaz, várom a pontosítást: vannak észak- és dél-afrikai eredetűek… Annyit tehetünk, hogy például írunk egy ilyen könyvet.■ D. MAGYARI IMRE
|
vissza
vissza a lap tetejére
