Dúzsi Tamás újborai közül a fehér Fürtike és az illatos rosé mindig jobban tetszettek, mint Marci, „akit” kicsit mostohagyereknek, a borvidék – Szekszárd – miatt „a”
Ez a Zweigelt-Kékmedoc-Portugieser házasítás általában túl nyers, vad volt nekem, idén azonban változott a kép. Nem a másik kettő lett halványabb, azok továbbra is a megszokott formájukat hozzák, inkább csak ez a Marci gyerek zárkózott fel melléjük. Mély, lilás árnyalatú színe, aszalt szilvás, málnás-szedres, fűszeres újborillata gyorsan belopja magát az ember szívébe. Zamatai ugyan nem teljesen simák, de ezt ne is várjuk el novemberben egy friss vörösbortól. Játékos savak, karakteres csersavak, utóízben cseppnyi cukorkás savanykásság. Önmagában fogyasztva is kellemes, ám úgy lesz teljes az élmény, ha valamit eszünk is hozzá. Leginkább kacsasülthöz tudnám elképzelni (természetesen párolt káposztával), de bátran ajánlható más szárnyasokhoz is, esetleg zsenge malacsülthöz.
Forgalmazó: Bortársaság
1140 Ft
|
vissza
vissza a lap tetejére
