Katyn
2008-16. szám / Köves Gábor
A történelmi múltfeldolgozásra, mint azt számos sikertelen, köztük nem egy hazai próbálkozás is bizonyítja, nem a játékfilm időkeretei a legalkalmasabbak.
Sietni kell, mert sok a dátum, és magyarázni, hogy értse az is,  aki kevésbé beavatott. Széles kanavászra kell festeni, mert ezt követeli a történelem, de a történelmi alakok masszív tömegéből hús-vér alakokat kell kifaragni, ami viszont időigényes feladat. Amennyire hálás, legalább annyira hálátlan feladat elsőként megmutatni, a film nyelvén kibeszélni az elhallgatott traumákat: sokat kell markolni, de az igazsággal való szembesítés ereje a legelső feltárókat segíti. Talán csak Lengyelországon kívül számít hírnek, hogy Andrzej Wajda édesapja is egyike volt annak a 22 000, orosz hadifogságba esett lengyel tisztnek, akiket Sztálin parancsára a katyni erdőben létesített hadifogolytáborokban hidegvérrel lemészárolták. Wajda kétfrontos filmet készített: bevisz a barakkokba, a hadifoglyok közé, és felvillant egy-egy jellegzetes epizódot az apákat és férjeket hazaváró, hol az oroszok, hol a németek által megfélemlített hátországbeliek sorsából. Maga a történet többé-kevésbé ismert: az orosz propaganda a németek számlájára írta a katyni mészárlást, és a háborút követően több mint negyven éven át ez is maradt a hivatalos verzió Lengyelországban, noha az igazság széles körben ismert volt. A film által feltárt történelmi tények sorában nyilván akadnak majd újdonságok, az erőszakszervezetek vérlázító cinizmusát és a terror légkörét illetően azonban nagyon is ismerős a képlet, s minél ismerősebb, annál szomorúbb. Mint film azonban Wajda Katynja igazi sikertörténet: Lengyelországban milliók váltottak rá jegyet és a külföldi filmek kategóriájában egyike volt az idei öt Oscar-jelöltnek.
Katyn
Lengyel, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendezte: Andrzej Wajda
Főszereplők: Artur Zmijewski, Maja Ostaszewska, Andrzej Chyra, Maja Komorowska
118 perc
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
