Kritika (4)
Ne engedj el
2011-04. szám / Szalóky Bálint
Mark Romanek videoklipjei révén méltó szakmai elismerésekben részesült, de játékfilmes debütálása a Johnny Cashnek forgatott Hurt klipet övező ováció árnyékában csaknem észrevétlen maradt.
A Robin Williams karrierjét drámai színészként újraindító Sötétkamra után közel tíz évet kellett várnunk nehézkesen megszülető második filmjére. Romanek eredetileg a Farkasember mellett kötelezte el magát, de nem értett szót a producerekkel (végül költségvetési okokra hivatkozva kihátrált a Joe Johnston által összekalapált projektből), hogy aztán sokkal szerényebb keretek közt, Kazuo Ishiguro (a Napok romjai szerzőjének) regényéből forgasson filmet. A Ne engedj el egy alternatív múltban játszódó, különös filmhibrid. A sci-fibe oltott szerelmi háromszögtörténet egy bentlakásos iskola hideg-rideg falai között bontakozik ki és szövődik egészen a kora felnőttkorig, de ennél többet kár lenne elárulni a történetről, mely számtalan kérdést tesz fel, de a legtöbbjükre a választ a nézőre bízza. Az ilyen felettébb ambiciózus, egyszerre több témába is belekapó filmekből rendszerint nem szokott jó kisülni, de Romanek leküzdötte a Sötétkamra gyerekbetegségeit: a szálakat mesterien tartja össze, miközben hangulatteremtésből is jelesre vizsgázik. Igaz, utóbbi tekintetében könnyű dolga volt: a nyomasztó képekről a felhős angliai táj gondoskodik, az aláfestést pedig Rachel Portman borongós dallamai adják. A Ne engedj el nem kecsegtet reménysugárral. A depresszív hangulatot Romanek a keretként szolgáló, hatásvadász belső narrációval nyomatékosítja, és nem kínál belőle feloldást. Az adaptáció ezzel együtt is működik, s ha csak annyit ér el, hogy kedvet csinál Ishiguro regényéhez, már nyert ügyünk van.
Ne engedj el
(Never Let Me Go) | hirdetés
 |
|
Angol-amerikai, feliratos film
Rendező: Mark Romanek
Főszereplők: Carey Mulligan, Andrew Garfield, Keira Knightley
103 perc
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató: 05. 26.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
