Impresszum | Előfizetés  
  2024. május 4., szombat
Mónika, Flórián

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Elena Anaya
2011-05. szám / KG

Olyan filmekből lehet ismerős, mint A szex és Lucia, a Van Helsing vagy az Alatriste kapitány, s nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy megelőlegezzük: hamarosan Pedro Almodóvar legújabb filmje, a La Piel Que Habito is feliratkozik erre a listára. A színésznő a film cannes-i debütálása előtt, a Cervantes Intézet és a Spanyol Nagykövetség közös rendezvényére, a Spanyol Filmhétre érkezett Budapestre.

Almodóvar új filmjében Antonio Banderas oldalán játszik. Évek óta hallani erről a projektről, eredetileg például az volt a hír, hogy Ban­de­ras­nak Penélope Cruz lesz a partnere. Végül önhöz került a szerep; mikor és hogyan került képbe?
E. A.: Ezt a kérdést Pedrónak kellene feltennie. Én másfél éve ér­te­sül­tem a filmről először.

Hogyan?
E. A.: Elég hétköznapi módon. Csörgött a telefon, és Pedro volt az. De hogy végül miért mellettem döntöttek, és végül miért nem Penélope Cruz szerepel a filmben, a mögött nem érdemes valami különleges okot, személyes konfliktust vagy összeveszést sejteni. Racionális, józan érvek döntöttek a kérdésben. Ez egy jól megfontolt, józan döntés volt Pedro részéről.

Almodóvar azzal hívta fel, hogy öné a szerep?
E. A.: Ott azért még nem tartottunk, hátra volt még jó néhány próba, s csak utána lett az enyém a szerep. De néhány apró és konkrét részletnél többet sajnos nem mondhatok, először a Cannes-i Filmfesztiválon adhatok interjút a filmmel kapcsolatban (az interjú május 1-jén, 10 nappal a fesztivált megelőzően készült – a szerk.).

Melyek ezek az apró és konkrét részletek, amikbe beavathat?
E. A.: Aligha mondhatok olyat, amiről máshonnan nem értesült. Ami azt illeti, a végső vágást még én sem láttam, de ha minden igaz, a fesztivál előtt sor kerül erre is. Azt gondolom, Pedro ezzel a filmmel újraalkotta önmagát, új útra lépett, ebben a műfajban ugyanis még soha nem alkotott. De attól tarok, ez minden, amit elmondhatok.

A horror lenne ez az új műfaj?
E. A.: Inkább valamiféle műfaji keverék.

Azt azért elmondhatja, milyen műfajok keverednek benne?
E. A.: Igen, azt hiszem, ezt még elmondhatom. Egy kis horror meg egy kis film noir keveredik benne, és természetesen van benne komikum is.
hirdetés


A 2002-ben bemutatott Beszélj hozzá! volt az első Almodóvarral forgatott filmje. A szereposztás akkor is így történt: csörgött a telefon, és Pedro volt az?
E. A.: Ahogy mondja. Pedro nem csinál nagy ügyet az ilyesmiből. Rendívül közvetlen, karizmatikus egyéniség. A Beszélj hozzá!-ban egy kicsi szerepem volt csak. A telefon már azután csörgött, hogy a casting lezárult, és Pedro szinte bocsánatkérően kért fel, azt mondta, szégyelli, hogy csak ilyen kicsi szerepet tud felajánlani, de azt szeretné, ha én játszanám. Mondanom sem kell, odáig voltam az örömtől. Emlékezetes forgatás volt, már csak azért is, mert a három forgatási napomból az egyik 2001. szeptember 11-re, a terrortámadás napjára esett. Emlékszem, egy andalúziai falu sziklatemplomában forgattunk, térerő sehol, szóval teljesen el voltunk vágva a külvilágtól. Kézen-közön, de valahogy mégis eljutottak hozzánk a hírek, persze erős túlzásokkal, úgyhogy hozzánk körülbelül az ért el, hogy küszöbön a világvége. Rendesen bele is húztunk, hogy még a világvége előtt befejezzük az előttünk álló jelenetet. Ilyen körülmények között látszott csak igazán, hogy Pedro mennyire tudatos filmrendező; pontosan tudja, mit és hogyan akar kifejezni, az elképzeléseit pedig szinte magától értetődően adja a színészei tudtára. Ettől egy világvége sem tudta eltéríteni. Nagyon jó élményeim vannak a forgatásról. Majd eltelt tíz év, és jött egy újabb telefon és egy jóval nagyobb szerep.

És a két szerepajánlat között nem csörgött a telefon?
E. A.: De, de, találkoztunk néhányszor, Madrid nem egy olyan nagy város. Akadtak azért nem véletlenszerű találkozásaink is, az mégsem tekinthető véletlennek, ha a születésnapi partiján összefutsz az ünnepelttel.

A spanyol közönségben nyilván jóval határozottabb kép él önről, mint a külföldi nézőkben, akikhez csak egy-egy nagyobb filmje jut el. Odahaza mi az elvárás, milyen szerepkörrel azonosítják?
E. A.: Ha oda akar kilyukadni, hogy beskatulyáztak-e, akkor erre az a válaszom, hogy szerintem nem, egyelőre sikerült elkerülnöm a skatulyákat. Nem mintha olyan nagy felhajtás lenne körülöttem. Teljesen normális, hétköznapi életet élek, a belvárosban lakom, a szupermarketben vásárolok, és tömegközlekedéssel közlekedek, vagy ha nem, akkor biciklivel.

És felismerik úton-útfélen?
E. A.: Igen, előfordul, de túlnyomórészt kellemes élményeim vannak. Nemrég például biciklivel igyekeztem valahova, és egy fiatalember, aki épp szembejött velem az utcán, fogta magát és átnyújtotta a nála lévő virágokat. Kellemetlenségek nem nagyon értek eddig, és remélem, ez a jövőben sem fog változni. A La Piel Que Habito fontos állomása az életemnek, de remélem, hogy privátilag marad minden a régiben. A magánéletem az enyém, s hogy ez így is maradjon, a nemkívánatos betolakodókat minden erőmmel igyekszem távol tartani.

Ezek szerint hiába is keresik a bulvárlapok…
E. A.: Erősen szelektálok az interjúfelkérések között. Az elmúlt 15 év tapasztalatai megtanítottak erre. Nálunk, Spanyolországban a színészek, meg úgy általában a közszereplők, meglehetősen kiszolgáltatottak a médiának. Én foggal-körömmel ragaszkodom a személyes terem védelméhez. Egyébként El Pais-olvasó vagyok, ez az a lap, amiből a napi híreket magamhoz veszem. Nekik például szívesen kötélnek álltam, több interjút is adtam az El Paisnak az elmúlt években.

Almodóvar új filmje sokat lendíthet az ismertségén. Az eddigiek közül melyek azok a filmjei, amelyeknek a legtöbbet köszönhet?
E. A.: A mából visszatekintve az elmúlt 15 évben három filmről tudom elmondani, hogy nagyobb lendületet adott a pályafutásomnak. Az első ilyen Fernando León de Aranoa filmje, a Familia volt, ezt követte A szex és Lucia Julio Medemtől, a kakukktojás pedig, ami kilóg a sorból, a Van Helsing című hollywoodi szuperprodukció. Bár személy szerint nem vagyok híve az ilyen filmeknek, de tény, hogy a Van Helsing számos ajtót megnyitott előttem a filmiparban. A későbbiekben több amerikai független filmben is szerepet kaptam, nem egy közülük annyira független volt, hogy aztán nem is került bemutatásra.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor