PM Online | Korábbi cikkeink

Egész életében vékony jégen jár, de mindig csak a jégmező közepén veszi észre, hogy megint milyen messzire sétált. Ő azt mondja, jó gyerek és sokáig bűntelen felnőtt. Én egy ideig azt, hogy gyáva.

Aztán néha kicsit bátor, persze többnyire azért, mert véletlenül belesétál a középpontba. Amikor megírja dokumentumregényét a balti katonák kiadatásáról, vagy amikor elhatározza, riportkönyvet ír az olimpiáról, ami pont a ’72-es müncheni. Ott van mindenhol és még sincs ott igazán. Nyilván az sem véletlen, hogy életét egyes szám harmadik személyben meséli el. Mintha ez is egy történelmi oknyomozás lenne valaki más életéről. Persze akkor hogyan tudhatná ennyire pontosan, mit érzett az a másik ember? Mondjuk ez is csak egy élet. Jórészt csak annak izgalmas, aki végigélte. Mégis több egy kicsit. Olyan, mintha arra kényszerítenének, hogy másszak meg egy embertelenül magas és meredek hegyet, aztán mikor hosszas szenvedés után megpihennék végre egy mondatkiszögellésen, visszanézve mondhatnám: mennyire gyönyörű. Aztán másznék tovább, gyöngyöző homlokkal, sok sebből vérző tenyérrel, s megint jönne egy mondat, amiért érdemes volt. Végül pedig, amikor eljutok a legnehezebb és egyben legfelemelőbb utolsó szakaszhoz, szinte mintha együtt másznánk. Én a csúcs felé, ő pedig kifelé a maga teremtette jégveremből. A szerző, aki a szerzőről írt regényt. Aztán odaföntről megszépül az egész. A múlt századi tempó megengedően puha hömpölygéssé, az unásig ismételgetett, önmarcangoló, önsajnáló szenvedés pedig éleslátóan pontos önismereti rajzzá változik át. A végső, először tétován egy, az övénél sokkal polgárpukkasztóbb sztorival felvezetett kitárulkozás pedig arra sarkall, bocsássam meg a néha szájtépésnek tűnő elmélázást, az anyjához, halott bátyjához és a valószínűtlenül zöld házhoz való örökös visszatérést. Mert mindannyiunknak van egy mantrája, csak igyekszünk kiszerkeszteni történeteinkből. Mert úgy eladhatóbb. Enquist „előző élete” nem épít e marketingfogásra. Csak legyen türelmünk megérteni, hogy az övé is csak egy élet. Egy vallásba kényszerített vidéki srác élete a világon át az alkoholizmus legmélyéig és vissza. Igazi, épp ezért néha unalmas, máskor hátborzongató vagy épp undort keltő, és van, hogy egyszerűen csak hallani a szív dobbanását.