Jegyzet
Időutazás
2011-06. szám / IM
A velünk élő múlt, a megelevenedő nyolcvanas évek, avagy a létező szocializmus? Szinte érthetetlen, hogy konzerválódott ennyire épségben egy kisvendéglő Budapest belvárosában, a „cityben”. A Szerb vendéglő ráadásul
teljesen megújulva, új belsővel és külsővel várja a vendégeket, de ebből az újításból – igaz, jó régen nem jártunk ott – semmit sem érzékelünk. Sőt, felszolgálónk olyan módon képes belehelyezkedni a kádári pangás évtizedeinek vendéglátásába, hogy húszas évei ellenére is pazarul hozza a leereszkedő, karikírozottan túludvariaskodó, régi vágású figurát. Az étlap is mintha betonba lenne öntve: rántott húsok, töltött rántott húsok, babgulyás és bántóan kevés, mindössze négy-ötféle szerb „ételkülönlegesség”. Utóbbival kapcsolatban megint csak csodálkozhatunk, mert kifejezetten sok olyan hely van már a városban, ahol autentikus, elképesztő szerb ételekkel várják a betérőket, lazán, fiatalosan, korántsem kardot nyelt vendéglátás formájában.
A sok fanyalgás után jön az igazi csavar: minden, amit kapunk, kifejezetten finom, egyáltalán nem kell csalódnunk semmiben. Az orjaleves, rendelés szerint, tűzforró, benne tekintélyes mennyiségű cérnametélt és egy jó húsos csontdarab, répadarabok, és a kezdeti íztelenséget sóval, borssal és Erős Pistával leküzdve ragyogó levest kanalazgatunk a mély, régimódi cseréptányérból. A rántott sajt „összeállítás” egy trilógia, háromféle rántott sajt, formára nyomott rizzsel, salátalevél-díszítéssel, külön csuporban tartárral és valamiféle erdeigyümölcs-dzsemmel. És hát a kiváló minőségű juhtúróval töltött pleskavica is kiadós és jóízű fogás, fűszeres sült krumplival, rengeteg ajvárral és nyers hagymával, szintén nyolcvanas évek eleji tálalással. Mindez korrekt, mértéktartó árazás mellett. Szegény régi, jól bevált Jugoszláviánk! | hirdetés
 |
|
Szerb vendéglő
V. ker., Nagy Ignác u. 16.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
