PM Online | Korábbi cikkeink

A máskor oly disztingvált dánoktól volt hangos az idei Cannes-i Filmfesztivál: először Lars von Trier nácizta le unalmában önmagát, majd Nicolas Winding Refn (Bronson, Valhalla Rising, Pusher-trilógia) köszörülte a nyelvét Trieren,

mire megint Trier jött, és jól elküldte melegebb égtájakra fiatalabb kollégáját, aki viszont még búcsúzóul visszaszólt, s jóízűen levéntrotlizta a fesztiválról egyébként a nácizás okán kiátkozott földijét.
Filmes fronton ehhez képest csupa lagymatag dolog történt: Trier Melancholia című filmjéért Kirsten Dunst átvette a legjobb színésznőnek járó díjat, Drive című mozijáért pedig Winding Refn a legjobb rendező díjával és – ami még ennél is jobb – az amerikai forgalmazás biztos tudatával távozhatott. A Drive-ban főszerepet alakító Ryan Gosling ugyan egyetlen elismerő oklevelet sem kapott, de talán beérte az alakítását dicsérő kritikákkal, melyek a Driverként emlegetett, hol gengszterek sofőrjeként, hol hollywoodi kaszkadőrként feltűnő alakban nem átallták korunk westernhősét felfedezni. Míg a művészetre sokat adó alkotások a cannes-i főbejáraton át szoktak közlekedni, az autós-üldözős mozik helye, ha egyáltalán, a fesztivál hátsó traktusában, az adok-veszek placcon van kijelölve. Hacsak nincs valami tarantinós csavar a dologban; az autósüldözések között kikacsintás, a vérben irónia, a mellékszerepekben érdekes arcélek, a soundtracken divatos popszerzemények. Ez esetben ugyanis – és a Drive nagyon is ez az eset – irány a vörös szőnyeg. A magasztaló kritikák szerint a Drive-ban mindez maradéktalanul megvan, sőt, korunk westernhőse mellett ott van korunk hősnője is, aki ki más is lehetne, mint az érzékeny és intellektuális Carey Mulligan.

Drive – Gázt!
Amerikai, feliratos film