Interjú
Egy stílusnak sem vagyok az elkötelezett híve
2011-08. szám / Sári Júlia
Magyar Borit a közönség a Besh o droM énekesnőjeként ismerte meg, ám amióta 2010-ben kilépett a népszerű zenekarból, több formációban új oldalairól is megmutatkozott:
a Butterfly Effect, Vázsonyi János szaxofonossal, Kardos Dani gitárossal és Dömötör Tamás beatboxossal a népzene felől a jazz irányába indul, legújabb együttese, a Rojo Vivo pedig még ennél is több stílus társításában utazik. De a fiatal énekesnő a világhírű és zseniális Bobby McFerrin improvizációs operájában is szerepelt, amelyet Moszkvában mutatott be egy tizenkét különböző nemzetiségű, különböző műfajokat képviselő csapat.
A Rojo Vivo sok mindenben különbözik a többi zenekartól, amelyben részt veszel vagy vettél egykor. Hogy alakultatok, s mi volt benne vonzó számodra?
M. B.: A zenekar vezetője Tabeira Iván, Magyarországon élő uruguayi színész, muzsikus és MC, aki régóta szeretett volna csinálni egy saját zenekart. Ő gondolt rám és hívott fel az ajánlattal. A zenekar összetétele már önmagában izgalmas volt, hiszen mindenki másfelől érkezett, s így a stíluselemek is gyakorlatilag adták magukat: Iván latinos zenét játszik, Eichinger Tibor gitáros és Megyaszay István basszusgitáros jazzt, az ütősünk, Mogyoró Kornél leginkább világzenét, én pedig a népzenéből jövök. Összekevertük, amink van, és ebből született egyfajta latin-magyar népzenei fúzió jazzel és egy kis hiphoppal. A Rojo Vivo egyébként annyit tesz, izzó vörös, s ez már eleve jelzi, milyen intenzitású és hangulatú zenét játszunk.
Ki írja a számokat?
M. B.: Nagyrészt az Iván, de persze népdalfeldolgozásokat is játszunk, illetve én is írtam már dalokat. Ez az első olyan zenekar, amivel saját dalszövegeket énekelek.
Mennyiben különbözik a Rojo Vivo a Butterfly Effecttől, amelynek a zenéjében szintén benne vannak a magyar népzenei elemek, a latinos dallamok és a jazz?
M. B.: Mégis teljesen más. A Butterfly Effectet nem mondanám olyan populárisnak, ott sokkal inkább koncentrálunk a zene mélységére, míg a Rojo Vivo egy bulizenekar. Az persze igaz, hogy mindkettőben sok szín keveredik, ráadásul egy-egy különösen szokatlan hangzással kiegészülve, hiszen a Rojo Vivóban az Iván MC-zik, míg a Butterfly Effectben Döme beatboxol.
A Butterfly Effect rövid kényszerszünetet tartott most nyáron, mivel Vázsonyi János másfél hónapig egy olasz vándorcirkuszban fújta a szaxofonját. Most, hogy visszajött, gőzerővel folytatjátok a munkát?
M. B.: Igen, végül is nem volt olyan nehéz áthidalni ezt az időszakot, elég sokszor léptünk fel ketten Danival, most pedig minden erőnkkel azon vagyunk, hogy befejezzük a lemezünket. Ha minden jól megy, három hónapon belül megjelenik a Narrator Records gondozásában.
A Besh o droM-mal eltöltött idő fontos időszak volt, hiszen ezzel a zenekarral vált ismertté a neved, rengetegen jártak a koncertjeitekre, komoly sikereket arattatok. Miért váltál ki?
M. B.: Négy évig énekeltem ott, és nagyon szerettem, de nem nagyon jutott időm mellette másra. Viszont tele voltam ötletekkel, és már akkor elkezdtem a saját zenekaromat csinálni. Így aztán úgy alakult, hogy elindultam a saját utamon, elkezdtem sorba menni a megvalósításra váró ötleteken.
| hirdetés
 |
|
Autentikus népzenét is énekeltél valaha, vagy mindig ötvözted más műfajokkal?
M. B.: Természetesen énekeltem, de profi autentikus népzenei együttesben soha nem játszottam. Viszont kilencéves koromtól tizenegy éven keresztül tanultam népzenei éneket zeneiskolában, illetve magántanárnál. Valójában aki itthon jó ezen a területen, annál megfordultam, így tanultam Bodza Kláránál, akit a népénekoktatás anyjaként tartanak számon, Dobák Katinál vagy Benedek Krisztánál, aki Csoóri Sándor, az egykori Muzsikás-tag felesége. Szaxofonozni, klarinétozni és zongorázni is tanultam, csak sajnos az előző kettő a zeneiskolával megszakadt, mert nincs hangszerem.
Arra nem gondoltál, hogy Zeneakadémiára felvételizz?
M. B.: Dehogynem, idén be is adtam a jelentkezésemet, de aztán nem mentem el felvételizni. Úgy éreztem, hogy nem vagyok még elég felkészült rá, nem tudtam volna úgy szerepelni, hogy elégedett legyek magammal, és sikeres legyen a felvételi. De nem tettem le róla, elhalasztottam a jövő évre, amikor több időt tudok szánni rá.
Mit remélsz a Zeneakadémiától? Miért érzed, hogy szükséged van rá most, amikor már beindult a pályafutásod?
M. B.: A jazz tanszakra szeretnék menni, ami biztos, hogy új kihívás lesz számomra. Igazából szeretnék megtanulni jól zenélni. Ezt meg lehet tanulni autodidakta módon is, sokan ezt az utat választják, és valószínűleg én is meg tudnék, mégis sokkal egyszerűbb intézményes keretek közt. Sokkal motiváltabb vagyok, több időt fordítok rá. Meg azt is remélem, hogy a Zeneakadémián megismerkedem még több jó zenésszel, akikkel a későbbiekben tudunk együtt dolgozni.
Akkor lehet, hogy még erősebben el fogsz mozdulni a jazz irányába?
M. B.: Hát nem tudom, én sosem voltam egy stílusnak sem az elkötelezett híve. Jazzel is évek óta foglalkozom, de most szeretnék még jobban elmélyülni benne.
Mást nem is tanultál soha?
M. B.: Nem, mindig is teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy énekelni szeretnék. Valójában ez már akkor eldőlt bennem, amikor elkezdtem, vagyis kilencéves korom óta nincsenek kétségeim efelől.
Volt olyan fesztivál a nyáron, ahová civilként mentél? Hallottál valami emlékezeteset?
M. B.: Civilben nem mentem sehová, nem vagyok az a nagy fesztiválozó. De még így is bőven elég fesztiválon voltam, felléptünk a Balaton Soundon, a Babel Soundon, a Bánkitó Fesztiválon, a Szigeten pedig három különböző zenekarral is játszottam. A Babel Soundon nagyon tetszett egy nemzetközi zenekar, a Sleeping Camels, amiben a Kardos Dani is játszik, és Bede Péter szaxofonos együttese, a The Balkan Consort, ami balkáni világzenét játszik. Meg persze a Besh o droM a Szigeten.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
