PM Online | Korábbi cikkeink

„Egy csipetnyi Róma”, ez az első megérzésünk a DiVino borbár közelébe érkezve. A Bazilika lépcsőin szardíniasűrűséggel ücsörögnek a fiatalok, magyarok és városnéző turisták vegyesen. A borbár előtti szökőkutat körülállják, körbeülik a borszeretők,

míg a hely előtti dizájn-beton könyöklőkön kalandra vágyó, kalandot remélő, kicsípett leánykák és modernül jól fésült úrfik stírölik egymást, mérik fel a helyzetet és az esélyeiket. Belül is igen nagy a mozgás és a jóleső tumultus; a nyári estéken a borbár előtti terület és a beltér is szépen megtelik. A hely enteriőrje is megkapó, Sütő Kata és Sütő László belsőépítészek értő munkáját dicséri. A világos, nyers fenyőelemekkel szabdalt fekete tónus, a váratlan formájú és fényhatású világítótestek időtlenné, futurisztikussá és – nem ellentmondás – modernül hangulatossá varázsolják a kozmopolita helyet.
Kozmopolitizmusa persze inkább a dizájnban és a közönség öltözködésében jelenik meg, a kínálat ugyanis kizárólag hazai borokból és pálinkákból áll (néhány külföldi pezsgő azért akad). A koncepció része, hogy a hazai borászfamíliák második generációjával közösen, a Junibor Egyesületbe tömörülő ifjú borászokkal együttműködve alakították ki a kínálatot, amely ragyogóan eltalált keresztmetszetét adja a magyar borrégiók legfőbb jellemzőinek. A fiatal borászok egy-egy képviselője kéthetes váltásokban házigazdaként is funkcionál, a konyha borfalatkákból álló kínálata is meg-megújul az adott borász szortimentjére szabottan. (Remélem, azért az ínycsiklandó kinézetű burger nem kerül le egyhamar a fatáblára írt étlapról!) Trendi, fiatalos hely, amely egyszerre szól a magyar borokról, a fiatal hazai borászokról és az urbánus közösségi életről is, hiszen zsezsgő találkozóhelyként fungál, és minden elképzelhető webes közösségi médiafelületen megjelenik, közönséget toboroz. Így persze nem csoda, hogy minden út Rómába vezet…