Egy mindenkiért, és mindenki egyért!
2011-09. szám
Alighogy feltalálták a mozgóképet, id. Alexandre Dumas műveire máris nagy igény mutatkozott. Annyira rossz idők nem járhattak a filmiparra, hogy évtizedenként legalább egy-két Monte Cristo grófja és néhány D’Artagnan
történet (A három testőr vagy A vasálarcos) ne került volna valamelyik féltekén bemutatásra. D’Artagnan megformálásában elsőként Douglas Fairbanks járt az élen, aki először 1921-ben Fred Niblo kamerája előtt A három testőrben, majd 1929-ben Allan Dwannál A vasálarcosban is eljátszotta a kardforgatót. 10 év elteltével ugyancsak Allan Dwan követte el A három testőr meglehetősen parodisztikus feldolgozását, melyben Don Ameche domborított D’Artagnanként, őt pedig nem más, mint Gene Kelly váltotta a szerepben (négy évvel leghíresebb filmje, az Ének az esőben előtt).
A hatvanas években megannyi kevésbé jegyzett feldolgozás után Jeremy Brett adott rangot a figurának egy angol tévésorozatban (ugyanő alakította két évtizeddel később Sherlock Holmest egy ugyancsak angol s nálunk különösen népszerű tévésorozatban). A hetvenes évek Richard Lester testőrös filmjeitől volt hangos – a Michael Yorkkal, Oliver Reeddel, Richard Chamberlainnel és Frank Finlayvel felálló testőrcsapat mindmáig a legnépszerűbbnek számít a sűrű mezőnyben. A kilencvenes évek sajnos egyetlen maradandó D’Artagnant sem adott a világnak – sem a Charlie Sheen és Kiefer Sutherland oldalán fellépő Chris O’Donnell, sem A vasálarcos Leonardo DiCaprio-féle feldolgozásában kardot rántó Gabriel Byrne nem hagyott mély nyomokat a kollektív emlékezetben. 2003-ben még készült egy feldolgozás A muskétás címmel (rendezte Peter Hyams), melyben a már akkor és azóta sem sok vizet zavaró Justin Chambers d’artagnanoskodott.
| hirdetés
 |
|
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
