Interjú
Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál
2011-09. szám / Szepesi Krisztina
Megújult a Budapesti Őszi Fesztivál, olyannyira, hogy új nevet is kapott, így most október 7–16. között már a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál várja a kultúra iránt érdeklődőket sok, fiatalok számára közismert szórakozóhelyen, de a Bárka, a Nemzeti Színház és a Trafó is vendégül lát produkciókat.
Horváth Csaba, táncos-koreográfus-társulatvezető, a fesztivál művészeti vezetőjeként nagyon örül, hogy kevésbé ismert és támogatott előadóművészek is bemutatkozhatnak a világhírű társulatok mellett.
Miért téged választottak és te miért vállaltad el a feladatot?
H. Cs.: Amikor felkértek, gondolkodtam ugyan pár napot, mert tudtam, hogy nagy feladat és alig fél évem van rá, de igent mondtam, mert nagy kedvem volt egy olyan kihíváshoz, ahol összeállíthatok egy kortárs fesztiválprogramot. Talán épp ezért gondoltak rám, egy kortárs koreográfusra, aki belelát a ma művészetébe.
Mennyire tükrözi a te ízlésedet a program?
H. Cs.: Elsősorban az én feladatom volt a programok összeállítása, de mindent megvitattunk a Vitézy Zsófia vezette csapattal. Elmondhatom, hogy a produkciók java olyan, amivel maximálisan tudok azonosulni.
Mindet láttad?
H. Cs.: A produkciók nagy részét megnéztem, de akadt néhány, amiből csak részleteket láttam, és utánakérdeztem, véleményeket kértem. És vannak nevek, amelyek minőségi garanciát jelentenek önmagukban.
Mely produkciókat emelnéd ki a programból?
H. Cs.: Nagy József társulatát mindenképp, amely két előadással – a Megnevezhetetlennel és a Cherry-Brandyvel – érkezik, és a Münchner Kammerspiele produkciója is izgalmasnak ígérkezik, amely a Jack London regénye nyomán készült A vadon szavával lép fel. Zenéből feltétlenül említést érdemel az In memoriam Szabados György est, az azóta sajnos elhunyt művésszel még együtt kezdtük el válogatni az elhangzó műveket. Fontos megemlíteni Szelevényi Ákos szaxofonos és Gildas Etevenard ütőhangszeres koncertjét, valamint Dresch Mihályt, aki Fuhun nevű, saját maga által kifejlesztett hangszerével lép fel. | hirdetés
 |
|
Sokuk személyes ismerősöd.
H. Cs.: Azokkal a művészekkel, akikkel jó kapcsolatom van, elsősorban azért alakult ki barátság, mert nagyra tartom a művészetüket. Vagyis nem arról van szó, hogy a fesztiválon a barátaim fognak felsorakozni, hanem azok a művészek, akiket magam is tisztelek munkásságukért.
Kevésbé ismert művészek is fellépnek.
H. Cs.: Fontosnak tartom, hogy az ismeretlenség is legyen jelen egy kortárs fesztiválon, mert egyébként sem olyan világot élünk, ahol az ismertség feltétlenül művészi minőséggel párosul.
Nemzetközi közönségre is számít a szervezés?
H. Cs.: Bízunk benne, hogy lesz érdeklődés, hiszen sok a zenei és táncos produkció, melyek megértéséhez nem szükséges nyelvismeret. A fesztivál mindenesetre mindent megtesz annak érdekében, hogy eljusson külföldre is a híre.
Más feladataid mellett mennyire ment gördülékenyen a munka?
H. Cs.: Sok munka volt a fesztivállal, és nem volt könnyű az anyagi források hiánya miatt sem. Akadtak olyan produkciók, amelyekről le is kellett mondanunk. A kortárs művészet finanszírozása különösen kemény dió, így nagy dolog, hogy például a MOL mellénk állt. Az, hogy a társulatomnak nem tudok pénzt szerezni a normálisabb működésre, egy probléma, de hogy egy ilyen szintű fesztiválnak is gondot okoz a pénzszerzés, az már bizonyítja, hogy mennyire nem könnyű a helyzet.
Ennek ellenére kereknek érzed a végeredményt?
H. Cs.: Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a fesztivál mindent megmutat a kortárs művészetekből, hiszen a képzőművészet – ami számomra is nagyon fontos – kevésbé van jelen. Nagyon értékesnek találom a kortárs magyar jazz-zenét is – ami szintén nem eléggé finanszírozott –, ezért is örülök, hogy legalább a fesztiválon most nagyobb teret kap a táncos produkciókkal együtt.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
