Az egyik legjobb magyar darab, Székely János Caligula helytartója című műve, szópárbajok sorozata. A címszereplő és Barakiás zsidó főpap, bár az adott szituáció miatt egymás ellenségei, nem testi mivoltukban esnek egymásnak,
hanem ádáz, lételméleti, filozofikus kérdéseket is felvető szócsatákat vívnak. És bár vészhelyzetben teszik mindezt, amikor a mind elvadultabb diktátor, Caligula akár megsemmisítheti Jeruzsálemet, mert a bálványimádást tiltó zsidók semmiképpen nem engedik a hatalmát dicsőítő szobrát bevinni a templomba, az egyre elmélyültebb eszmecserét élvezi mindkét fél. A Nagypál Gábor által játszott helytartó, diktátorok meghosszabbított karjaitól szokatlanul és vétkesen, gondolkodni kezd. Megtanulja értékelni az érvelést, meghallgatni a másikat. Nagypál olyan embert játszik, akinek eddig természetes volt a hatalom, és az ellentmondást nem tűrő parancsolás, jólét, majd fokozatosan kezdi megérteni, hogy a leigázottaknak is lehet igazságuk. Fodor Tamás Barakiása „ősbölcs”. Születetten okos, jó, sőt, ravasz taktikázó készséggel, ironikus, távolságtartó mosollyal, lefegyverző szuggesztivitással.
Alsóbb szinten szintén szócsatát folytat egymással a helytartó két segédtisztje. Középkáderekként vitatják meg a gyúanyaggal teli szituációt, és benne saját helyzetüket. Kovács Krisztián formálja meg a hebrencsebb, hevülékenyebb figurát, a tragikus biciklibalesetben elhunyt kiváló színésznek, Huszár Zsoltnak jutott a megfontoltabb, töprengőbb alak. Ebben a produkcióban volt az utolsó feladata. Hátborzongatóan fájdalmas véletlen, hogy a szerepe szerint is gyors halál várt rá.
Szikszai Rémusz rendezése vaslogikával mutatja be a mind inkább eldurvuló zsarnokság természetrajzát, melyben méltánytalanságot elkövető fiókdiktátorok válhatnak azokból is, akik netán szembefordultak mindenki parancsolójával. A katonás miliő, a helyszínül szolgáló, egykori rakétasiló, sivárul szürke, börtönszerűen vaskos falaival ideális a tavalyi évadban Kecskeméten is bemutatott darab számára.
Valamennyi szereplő elsőrangú teljesítményt nyújt. Király Attila Caligula követeként fent és lent is meg akar felelni, túlélést biztosító, kétlaki nézetrendszerre rendezkedett be. Tamási Zoltán Agrippa királya a gyengekezű, csendes magalkuvás híve. Tóth József Júdása pedig az önmaga halálába rohanó, feldühödött agressziót hiszi egyáltalán nem beváló védekezésnek.
Szikszai és Varga-Járó Ilona díszletnek életnagyságú szobrokat terveztek, mintha poros múzeumban, panoptikumban járnánk. Caligula szobra pedig nyúlfarknyian kicsi. Sajnos még nem múzeumba való, régi korokat idéző történelmi tanulság, hogy kis senkik mekkorára tudnak felfuvalkodni, mekkorára növesztheti őket a körülöttük lévő butaság, és milyen lidérces veszélyt jelenthetnek országra-világra. |
vissza
vissza a lap tetejére
