PM Online | Korábbi cikkeink

Persze megint a helikopter az egyik a főszám a Miss Saigon előadásában, már a produkció sajtótájékoztatójára ezzel csábították az újságírókat, az interneten interjú olvasható azzal a pilótával, aki a nyári soproni premieren vezette a masinát,

amit naná, hogy szintén kellő részletességgel megismerhetünk. Már Claude-Michel Schönberg – Alain Boublil musicaljének az 1994-es magyarországi ősbemutatóján, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, amit ugyancsak Kerényi Miklós Gábor rendezett, Kentaur és Horváth Kata tervezett, Bakó Gábor koreografált, a helikopter legalább olyan súllyal esett latba, mintha a legfontosabb szereplő lenne. Ez a propelleres gépezet akár az eszmei mondanivalónak is tekinthető, azonkívül hogy szabadtéren azt lesik, hogyan tud megjelenni, fölszállni, a Budapesti Operettszínházban pedig azt, mennyire sikerül élethű utánzatban megjeleníteni. De mindig köré sűrűsödik a legerősebb jelenet, az, amikor az amerikai katonák menekülnek Vietnamból, és szögesdrótos rácsokkal veszik körül magukat, hogy kizárják a rácsokra kétségbeesetten felmászó, szintén menekülésre vágyó, netán a katonákkal már valamilyen kapcsolatot kialakított vietnamiakat. A rácsokon belül és kívül is börtön van, a helikopter a szabadulás jelképe, de aztán kiderül, hogy szabadság nincs sehol.
Kicsit didaktikus, de fajsúlyos mondandó, sok is egy musicalbe, kell hozzá könnyedség, szükség van revüelemekre, a szentimentalizmus határán mozgó, szenvedélyes érzelmekre, parádés látványvilágra, és bár meghal a teherbe esett, fiút szülő vietnami lány, Kim, reményt adó befejezésre. A produkció mindezt megbízható, jó színvonalon nyújtja, pörög a tánckar, lendületesen áradó a Makláry László által vezényelt zenekar, jók a szereplők. Kimet Vágó Zsuzsi adja, szeretetteljes fájdalommal, hiteles kiszolgáltatottsággal. Dolhai Attila játssza a szerelembe eső amerikai katonát, Christ, aki otthon megházasodik. Jól érzékelteti a traumák feldolgozhatatlanságát, a gyötrő lelkiismeret-furdalást. Szabó P. Szilveszter groteszken remekbe formálja a Professzor figuráját, aki a nagy machinátor, mások bajából is ügyeskedve hasznot húz, elaljasodik, de azért érzés is van benne. Feke Pál Chris hű barátjaként bensőséges szépséggel énekel a mindenki által megvetett félvérekért, akiket kitaszítottak, lúdbőröztető módon élő szemétnek neveztek. Bordás Barbara Chris feleségeként feszültséggel telien gyötrődik, Kerényi Miklós Máté, a szerepe szerint, a sírból is hatásosan tér vissza, hogy kísértse egykori, tőle eltávolodott jegyesét, Kimet.
Lehet nem szeretni ezt a musicalt, lehet azt mondani, mint az egyik kommentelő, hogy olyan témával szórakoztat, ami rengeteg ember halálába került. De közben azért adottak a dilemmák, ott vannak a megválaszolhatatlan kérdések. A produkció a darabnak abszolút megfelelő előadás.