A Nemzeti Színház az előző évekhez hasonlóan az idén 20 éves, megújuló őszi fesztivál programjában is szerepet vállal. Október 7-én a Nagy József Regionális Kreatív Műhely Megnevezhetetlen című táncprodukcióját
láthatják a Gobbi Hilda Színpadon, október 9-én, vasárnap a francia Centre Chorégraphique National d′Orléans társulat Cherry-Brandy című táncelőadásával várják a közönséget, október 12-én pedig a Münchner Kammerspiele mutatkozik be a teátrumban, amely a nagyszínpadon Jack London regénye nyomán A vadon szavát viszikszínre, Alvis Hermanis rendezésében.
Megnevezhetetlen
Anne-Sophie Lancelinnel közösen az intimitás által meghatározott teret alakította ki Nagy József a 2011 júniusában bemutatott Megnevezhetetlen című produkciójában. Az intim tér két személy, egy nő és egy férfi, a férfi és gyökerei, hazája, fái, vizei, népe között jön létre. Ezeket az érzéseket koreográfiája révén osztja meg Nagy József a közönséggel, rajzai és mozdulatképei segítségével. A próbák során már ott lebeg a leendő közönség közelsége, a díszletekbe épített gyertyafény intimen derengő fénye különlegesen letisztult formát hoz létre. A mozgás lassú, a figurák szinte állnak, a megélt dráma tapintható feszültséget teremt, amely a zárt térben, egy azon belül vizionált belső térben egyedülálló szépségű előadássá formálódik.
Cherry-Brandy
A Cherry-Brandyvel, ezzel az erősen politikai tartalmú művel, a varsói születésű orosz költő és író, Oszip Mandelstam munkássága előtt tiszteleg Nagy József. A komor és puritán környezetben mintha hipnotikus szendergésből éledeznének a szereplők, miközben különböző hangokon szólalnak meg a különböző Mandelstam-versek.
A vadon szava
A lett színházcsináló adaptációjában hat ember él hat kutyával egy hat kanapéval jelzett, teljesen kortárs civilizációban, és meséli el a hetvenkilós, gyönyörű szánhúzó kutya, Buck történetét, hogyan küzd a túlélésért a legextrémebb körülmények között. A rendező, Alvis Hermanis konklúziója figyelemre méltó filozófiai tanulsággal szolgál: „Természetesen hízelgő azt hinni, hogy az emberek kiművelt és kulturálisan képzett lények. Ám amikor szembesülünk a valósággal, először is állatok vagyunk. A természet részei vagyunk. És fatális hiba, ha a mi civilizációnk figyelmen kívül hagyja ezt a tényt. A természet könnyedén elboldogulna nélkülünk. Csak mi nem tudunk nélküle élni.”
A Duna-parti teátrum egy további vendégjátékot is a műsorára tűz októberben: 19-én Albert Camus: Caligula című művét Bocsárdi László rendezésében a Craiovai Marin Sorescu Nemzeti Színház hozza el a magyar közönségnek a Román Kulturális Intézet támogatásával.
Caligula
Bocsárdi László Caligula-rendezése a Craiovai Marin Sorescu Nemzeti Színházban Albert Camus híres darabjának esszenciális olvasatát nyújtja. A tükrökkel elárasztott játéktérben a fehér ruhás szereplők egy látszólag ártatlan közegben vannak, pedig ez a tér a szabadságvesztés szorongató atmoszféráját és az egyeduralkodó megvetését megsokszorozva sugallja. Caius Caligula a rá jellemző erőszakossággal maga vezényli le ezt a kísérletet, egyszerre az őrült zsarnok, az ápoló és az ápolt, akinek elege van az őt körülvevő emberek szemforgatásából. Csupán néhány szereplő, Helicon, a szertartásmester és a melankolikus, tehetetlen szolgája, Scipio, Caesonia a szerető-ügynök és Cherea költő-filozófus képviselnek egyfajta normalitást, az utóbbi az, aki ellenáll az elhatalmasodó császári őrület karneváljának, és végül a bukáshoz vezető összeesküvés kezdeményezője.
Caligula őrülete ebben a darabban teljesen logikus, sőt, vonzó módon kerül bemutatásra, és ez adja az előadás kulcsát és tétjét. A szeretett nő és húg, Drusilla elvesztése Caligulát átdobja az emberi lélek árnyoldalára, egy olyan dosztojevszkiji alakká válik, aki számára a transzcendencia hiánya a végtelen lehetőségek tárházát nyitja meg. Az orgiák és az alárendeltek nyers kegyetlensége, akik vakon követik az elborult elme megnyilvánulását és tetteit, aki számára már csak a gyilkosság és a művészet az egyetlen érdemleges tevékenység – az egész egy végsőkig kifeszített határon történő sarabande, amelyet a tirannus akaratának alávetett kamarilla játszik.
A határok, a kirobbanó hübrisz eme darabjában valakinek fizetni kell. Caligula a végsőkig és teljes mértékben felvállalja életét és halálát, az őrület az egyik legcinikusabb elgondolás mentén igazolást nyer. |
vissza
vissza a lap tetejére
