PM Online | Korábbi cikkeink

Audrey Tautou, az egyetlen ember, akiről le merem írni, hogy madárcsontú őzike, szóval Tautou ezúttal alultáplált takarítónőt játszik,
aki természetesen művész, mert van egy rajzmappája.

Egyébként jó családból származik, ez kiderül, csak az nem, miért hagyta ott a családját és miért nem beszél az anyjával – egyszer mond valamit arról, hogy soha nem látta az anyját mosolyogni. A másik hős Franck, a szakács, aki lázadó, robbanékony természetű, ami ebben a filmben azt jelenti, hogy hangosan bömbölteti a rockzenét, lefekszik lányokkal és néha füvet szív. Ezek ketten Phillibert, a dadogós, feminin arisztokrata fiú ódon és gyönyörű lakásában laknak. Phillibert nem sok vizet zavar, mondjuk, mert a huszadik percnél kitalálja, hogy színész akar lenni és onnantól kezdve eltűnik a filmből, ugyanis a karaktere ahelyett, hogy szépen fejlődne ide-oda, inkább beszédtanárhoz jár. A végén azért felbukkan, mert a felvezetés ellenére valahogy mégsem meleg lesz, hanem megkéri a kezét egy szőke hajú nőnek, akiről fogalmunk sincs kicsoda. Franckról, akit a szép Guillaume Canet játszik, még fontos tudni, hogy szabadidejében beteg nagymamáját ápolja és hogy nem is olyan veszedelmesen önpusztító lázadó, mint amilyennek a fentiek alapján a néző gondolná. A nagymamára (Françoise Bertin) viszont érdemes odafigyelni, mert ő az egyetlen karakter, aki mer az esendősége és a kiszolgáltatottsága mellett undok és önző is lenni. Jók a színészek, de hiába bájos Tautou, hiába érzelmes Canet, kevés az ember bennük – kiszámítható, szirupos szerepet játszanak egy közepesen érdekes, nem különösebben kidolgozott mesefilmben. A mai Párizshoz sok közük nincsen, ez egy feelgood-adaptáció Anna Gavalda Együtt lehetnénk című feelgood-bestselleréből: bamba vágyak és a leegyszerűsített, elnevetgélt problémák csillogó-villogó, hepiendes filmje.

Egyedül nem megy
Ensemble, c′est tout
Francia, feliratos film