Interjú
Csak azt csinálom, amit szeretek
2011-10. szám / Szepesi Krisztina
Koncz Gábor játszott Miskolcon, Kecskeméten, a Víg- és a Madách Színházban is, ám 1992 óta szabadúszó. Szerinte ez a legjobb neki, hiszen így azt csinálhatja, amit szeret. November 12-től a József Attila Színházban Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című darabjában játssza
Sebők Imre, a nyugdíjas tanár szerepét, aki megpróbálja meggyőzni fiát, érdemes hinni az életben.
Sok évvel ezelőtt állt a másik oldalon is.
K. G.: Nem először találkozom a darabbal. Amikor lediplomáztam, Zoltánt, a fiút játszottam, a csodálatos Szegedi Erika volt a partnerem.
Így két nézőpontból is látja a darabot. Mindkét szerephez talált kapcsolódást?
K. G.: Korban lassan ott vagyok, ahol az öreg Sebők Imre. 77 fölött már az erkölcsök is javulnak, az ember szinte teljesen tisztán látja a világot. Amikor a fiút játszottam, már volt egy új kocsim, és ugyanúgy száguldottam, rohantam át az életen, ahogyan Zoltán, és bár alkoholt soha nem ittam, az élet másik, élvezeti oldalát nagyon jól ismertem. Most már az öreggel értek egyet. Az a terpeszben állás, határtalan nyugalom és bölcsesség, amivel Sebők Imre rendelkezik, ha nem is teljesen, de megtalálható Koncz Gáborban is. Ha én elmegyek innen, mindenképpen hátra akarom hagyni ars poeticámat az élet és a természet hihetetlen szeretetéről,hogy soha ne a borút keressük, ami általában jellemző a magyarra, hanem mindenben a derűt. Pedig az öreg Sebőknek, a fiával ellentétben, aki már mindent ajándékba kapott gyerekként, mindent magának kellett megszereznie, mégis hisz abban, hogy mindegy, mi lesz, ha kijön a börtönből a fia, lehet, hogy a diplomáját elveszik, a fejében lévő dolgokat azonban nem veheti el tőle senki. Csiszár Imrével pedig már rengeteget dolgoztam együtt, a legjobban felkészült rendezőnek tartom. | hirdetés
 |
|
Sok éve szabadúszó. Nem akart megállapodni?
K. G.: Én nem tudom elképzelni magam a mai világban egy társulatban, és szerencsére majdnem mindig azt csinálhattam, amit szerettem volna. Nagyon jól érzem magam így, és amúgy se nagyon vannak már társulatok, a legtöbb helyen produkcióra szerződnek a színészek. Azért téptem szét Kerényi Imrénél a Madáchban a szerződésemet, mert elhatároztam, hogy a hátralévő életemben én már csak azt csinálom, amit szeretek.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
