Interjú
Filmjeim a küzdelemről szólnak
2011-11. szám
Jankovics Marcell rajzfilmrendező új filmje, Az ember tragédiája december 8-tól látható az Uránia Nemzeti Filmszínházban és számos vidéki moziban.
Miért volt fontos Önnek, hogy Madách Imre színművéből készítsen rajzfilmet?
J. M.: A gondolat valamikor a nyolcvanas évek elején született meg bennem; 1983-ban elkészült a forgatókönyv és néhány látványterv. Az alaptéma azért foglalkoztatott, mert az addigi feldolgozások nem igazán tudtak kilépni a szöveg börtönéből. A Madách-mű adaptálásának titka, hogy jól és bátran kell meghúzni, különben az ötórányi szövegből nem születik nézhető darab. A szöveg értő ritkításával viszont élő párbeszéd alakítható ki a szereplők között, ezáltal kiemelkednek a lényeges és aktuális üzenetek, mint amilyen a globalizáció, amit Madách Imre másfél évszázada megjósolt.
Sokat változott a film a két évtized alatt?
J. M.: Az egyik legutolsó változás az volt, hogy új szinkront készítettünk a moziváltozathoz. Az eredeti hangfelvétel technikailag gyenge minőségű volt, és néhány hangon fiatalítanunk kellett, ahogyan néhány zenét is ki kellett vennünk a filmből, mert időközben fölemelték a jogdíjfizetési kötelezettség határát ötvenről hetven évre. Nehéz szívvel váltam meg Honegger vagy Sosztakovics műveitől, mert úgy éreztem, a legkiválóbb zeneműveket választottuk ki a filmhez. A technikai feltételek viszont határozottan javultak, aminek előnyeit nemcsak a hangi utómunkálatok során, de az utolsó színek készültekor is élveztük. | hirdetés
 |
|
A film erősen épít a Madách-műben rejlő iróniára. Meséljen erről az alkotói koncepcióról!
J. M.: Magyarországon az a szokás, hogy a nagy műveket kizárólag tragikusan értelmezzük. Mint rajzfilmes amúgy sem vagyok hajlamos az egyoldalúságra, hiszen a rajzfilm közege magában rejti a többszólamúságot, a játékosságot, de az irónia kiemelése ez esetben nem a rendező önhatalmú döntése volt, hiszen az olvasó is szembesül vele, amikor kezébe veszi a művet. A külföldiek például döntően szatírának gondolják Madách színművét. Az új hangfelvétel során még inkább igyekeztük a szövegnek ezt az oldalát fölerősíteni. Ebben Usztics Mátyás Lucifere viszi a prímet, ő az ellenpontja a menthetetlenül humortalan Ádámnak. A többi szereplő tükröt tart elé, Ádám pedig véres komolysággal nézegeti benne magát, hogy milyen okos, szép és tehetséges.
Ön szerint mi Az ember tragédiája legfőbb üzenete a ma emberének?
J. M.: A küzdés a mondanivaló fő tengelye számomra. Ezért is változtattam meg egy kicsit a végét. Az Úr a fináléban egy túldíszített monológot szaval a tönkrement, megtört Ádámnak, akinek bevillannak emlékképek az álmából. A néző itt ismét hallja a híres frázist, ami Ádámban visszhangzik: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál”. Számomra fontos volt, hogy a közönség ezt az üzenetet vigye magával a moziból. Furcsa párhuzam, hogy a több mint két évtizedig készült film is ezt támasztja alá. A filmjeim mind erről szólnak: a küzdelem az élet mozgatórugója.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
