Interjú
Nagyobb a tét
2011-11. szám / SJ
Tízezer ember figyelmét lekötni akkor is nagy kihívás, ha az ember már ötven éve áll a színpadon, s kereken tizedik alkalommal a Sportaréna színpadán. Hogy a jubileumi koncert egyben búcsúzás is lesz-e az Arénától, még nem tudhatjuk pontosan,
de annyi bizonyos, hogy ez alkalommal Zorán és zenekara még rendesen belead mindent. Régi és új vendégek, régi és új dalok várják a közönséget, s persze néhány meglepetés sem maradhat el. A 69 éves, Kossuth- és Prima Primissima-díjas énekes-gitáros, aki olyan slágerekkel büszkélkedhet, mint A szerelemnek múlnia kell, az Apám hitte vagy a Volt egy tánc, a december 29-i nagykoncert előkészületeiről, izgalmairól és veszélyeiről beszélt nekünk.
A december 29-i koncert nemcsak azért fontos esemény, mert kereken a tizedik sportarénás fellépésük lesz, hanem azért is, mert öt év kimaradás után idén térnek vissza erre a színpadra. Ennek a visszatérésnek pedig meg is adják a módját.
Z.: Legutóbb 2007 májusában játszottunk az Arénában, de ez persze nem azt jelenti, hogy az elmúlt öt évben teljesen felhagytunk a koncertezéssel. Sőt, minden évben két országos turnéra indultunk, egy tavaszira és egy őszire, és a Művészetek Palotájában is jelen vagyunk éves szinten. Úgyhogy összeszokott a csapat, és nem estünk ki a gyakorlatból. Igaz, ettől még egy jubileumi sportarénás koncert teljesen más előkészületet igényel, és nyilván valami rendhagyóval is elő kell állnunk. Így aztán több barátunk is csatlakozik hozzánk a színpadon, mint Karácsony János gitáros, Solti János dobos, Presser Gábor, Somló Tamás és Rúzsa Magdolna, de igazi meglepetéssel is készülünk, amit a koncert napjáig titokban tartunk. Mindig igyekeztem hangsúlyozni a nagy arénás koncertek kapcsán, mind a plakáttal, mind magával a műsorral, hogy ez nem pusztán rólam szól, hanem mindannyiunkról, akik olyan régóta együtt zenélünk.
Mi a legnagyobb kihívás egy sportarénás koncerten egy müpás fellépéssel szemben?
Z.: Az első nehézség a méretből adódik, hiszen egy hatalmas térben kell olyan meghitt, házibulis légkört teremtenünk, amilyen a jóval kisebb Müpában eleve adott. Márpedig ahhoz, hogy eltüntessük a távolságokat, szinte bűvésznek kell lennünk. De a legkomolyabb feladatot mindenképpen a létszám jelenti. Hiszen ki vagyok én egyáltalán, hogy érdemes legyek egyszerre tízezer ember figyelmére? Ez hatalmas kihívás, aminek megfelelni óriási érzés, de állandóan ott lebeg a fejünk fölött a kérdés, hogy mi van, ha nem sikerül. Vagyis egy ilyen estén minden sokkal nagyobb, nemcsak a színpad és a nézőtér, hanem a tét is: ha megálljuk a helyünket, óriási öröm a jutalmunk, de ha kudarcot vallunk, az hatalmas csalódás. Aki azt mondja, hogy egy ilyen koncert előtt nem izgul, az biztosan nem mond igazat.
Előfordult már olyan, hogy komoly kudarcot vallottak?
Z.: Szerencsére nagy bukást még soha nem szenvedtünk el, de azért minden koncertnek megvannak a maga tanulságai. Ezeket a zenekarral mindig alaposan meg is beszéljük, hogy a hasznunkra fordítsuk a levont következtetéseket. Az ilyen nagy koncerteken különösen fontos, hogy mindenre fel legyünk készülve, hiszen egy magyar előadónak nem mindennapi dolog, ha tízezer ember előtt lép fel. A külföldi sztároknak nincs okuk annyi aggodalomra, hiszen egy turné során egymást követik az óriáskoncertek, és minden város csak egy állomás a sok közül. De amikor egy hazai előadó hazai színpadon ad nagykoncertet hazai közönség előtt, akkor azon rengeteg áll vagy bukik. Ráadásul ugyanazt a magasságot kell megugrani, mint a külföldieknek, akik sokkal nagyobb erőforrásokból gazdálkodhatnak. | hirdetés
 |
|
Inkább a régi dalokból fognak játszani? Mennyire fix a műsor?
Z.: A jól bevált, régi számokat mindig játsszuk, hiszen a közönség máig szereti és kéri őket. De szerencsére az őszi turné során azt tapasztaltuk, hogy a legutóbbi lemez, a Körtánc – Kóló dalait is szívesen hallgatják, még ha újak is számukra. Úgyhogy nem határoztuk meg a régi és az új dalok arányát, felkészülünk mindenre, és a közönség reakcióját is figyelembe véve válogatunk a repertoárból. Valójában akár 4 teljes órán át is tudnánk játszani, akkora anyagból válogatunk, de ennyi türelmet nyilván nem várhatunk a közönségtől.
Most dolgozik valamin? Születnek új dalok a nagy felkészülés közben?
Z.: A hetekben csak ezzel a koncerttel tudtam foglalkozni, minden időmet leköti. Azelőtt a lemez megjelenése és az utólagos promóció volt, ami elvonta a figyelmemet. Nagyon sűrű volt az elmúlt év, turnén is voltunk, lemez is megjelent, így aztán sajnos valóban nem maradt idő a zeneírásra.
Nem hiányzik az efféle elmélyülés?
Z.: A zenélés teljes egészében nem hiányzik, hiszen a próbák és a koncertek folyamatosak. De az igaz, hogy a magányos, ellazulós, otthon-gitározós zenélés hiányzik. Bár szinte arra sem volt időm az utóbbi hónapokban, hogy elmerengjek ezen, annyira kitölti az életemet a munka, ami mellett elsősorban a családomra szeretnék időt fordítani. Nagyon fontos esemény számunkra az is, hogy a feleségemnek, Hegyi Barbarának most jelenik meg egy szakácskönyve Abraka babra címmel, aminek a megszületésében az egész család igyekezett részt venni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
