Ebben a műben pedig Haydn kísért, nemcsak azért, mert az egész műfaj, a vonósnégyes a mai, kéthegedűs formájában az ő találmánya, hanem mert Mozart Haydnnak ajánlott
hat vonósnégyest, és azok közül ez éppen a hatodik. Még mai füllel hallgatva is meredek zene, a kellemes és rejtetten szenvedő Mozart mintha egy pillanatra megfeledkezne arról, hogy mit tart róla a zenei világ, és vadul kiteszi a szívét, keményen hangzó harmóniákkal kezdi a darabot. Amikor folytatja, már eszébe jut minden, nem lehet őt vádolni azzal, hogy a kizökkent idő hangképével akarná nyomasztani a hallgatóit, de egy pillanatra lehullott az álca, megláttuk, mi van odabent.
Ezt persze nálam sokkal jobban el fogja magyarázni az érdeklődőknek Fazekas Gergely, aki fenomenálisan ért hozzá, hogy kedvet teremtsen egy műhöz, hogy elmagyarázza mindazt, amit nem tudunk, csak érzünk, de ha tudunk, még sokkal jobban érzünk.
A Magyar Rádió 6-os Stúdiója
01. 07. 15h
|
vissza
vissza a lap tetejére
