FilmTop 11 – 2011
2011-12. szám
Ismét eltelt egy év, és ismét megszületett egy filmes lista, mely – mint minden ilyen természetű rangsor – nem is lehet más, mint szégyentelenül szubjektív. A következőkben azok a filmek következnek, melyek a 2011-es hazai bemutatók közül így vagy úgy, de a legemlékezetesebbnek bizonyultak.
1.
A félszemű
Amerikai film
Rendező: Ethan Coen, Joel Coen
Főszereplők: Jeff Bridges, Hailee Steinfeld, Matt Damon, Josh Brolin
A PM szerint: „Az általános előérzet az volt, hogy az alkotók majd eljátszanak (a maguk nagyon is jellegzetes módján) a westernnel, alkatrészekre szedik, s néhány régi fogaskereket érdekes újakra cserélve, újból összerakják Charles Portis egyszer már megfilmesített (’69-ben John Wayne szemét takarták le) történetét. Nem így történt. Nem szedtek szét semmit, nem coeneskedtek, hanem elkészítették a Portis-regény hű adaptációját.”
Utóélet: Talán még magukat a Coen testvéreket is meglepte a film sikere: nem a kritika ajnározása, hiszen ahhoz hozzá lehettek már szokva, hanem a pénztári bevételek – A félszeművel ugyanis eddigi pályafutásuk messze legnagyobb közönségsikerét könyvelhették el az Államokban és azon túl is. Mindez azonban – mint azt mondani szokás – történelem, hiszen már javában folynak a 2013-ban esedékes új Coen-produkció, az Inside Llewelyn Davies előkészületei. A hatvanas évek New Yorkjának folkzenei történéseit felelevenítő moziban Oscar Isaac, Carey Mulligan és Justin Timberlake kapott szerepet.
2.
Még egy év
Angol film
Rendező: Mike Leigh
Főszereplők: Jim Broadbent, Lesley Manville, Ruth Sheen, Peter Wight, Imelda Staunton
A PM szerint: „A szociális munkás mama és a geológus papa harmóniáihoz csatlakoznak a disszonáns felhangok, legfőképp egy negyvenet már bőven elhagyó kolléganő a mama munkahelyéről, meg egy barát a papa szülővárosából (és mások), csodálatosan megformálható karakterek az angol színjátszáson edzett színészek számára. Az, hogy ezt az alsónézetet a produkció jól megcsinálja, még teljesen megszokott dolog. Az, hogy tökéletesen működik, már kevésbé.”
Utóélet: Mike Leigh ismét mindent a színészeire bízott, és a színészei – csupa alig ismert angol színésznagyság – ismét meghálálták a beléjük vetett bizalmat. Ha lenne igazság a Földön, és ezen belül is a díjátadók háza táján, akkor ma már mindenki ismerné Lesley Manville nevét – de minthogy nincs igazság, az emberiség java része még mindig nem hallott – és nagy valószínűséggel soha nem is fog – e nagyszerű és Leigh filmjében frenetikusan játszó színésznőről. A többiek is egytől egyig remekelnek, öröm nézni Jim Broadbent, Peter Wight vagy Imelda Staunton játékát is.
3.
Fekete hattyú
Amerikai film
Rendező: Darren Aronofsky
Főszereplők: Natalie Portman, Vincent Cassel, Mila Kunis, Barbara Hershey
A PM szerint: „Lenyűgöző balettjeleneteivel és a megdöbbentően lehengerlő Natalie Portmannel a Fekete hattyú zsenialitása abban rejlik, hogy pontosan azokat a nézői reakciókat váltja ki, amiket a színpadra álmodott előadás: a felfokozott várakozás egy, a szó jó értelmében elnyújtott, katartikus fináléban csúcsosodik ki. Nagyon rég látott, felbecsülhetetlen filmélmény ez.”
Utóélet: Natalie Portman nyert egy Oscart, a nagyközönség felfedezte Mila Kunist, Darren Aronofsky pedig kihátrált a Hugh Jackmannel tervezett japán Farkas-kaland, a The Wolverine című produkcióból. Helyette Velencében mulatta az időt a filmfesztivál zsűrielnökeként, s úgy hírlik, mostanában új filmen dolgozik: 130 millióból (az összeg dollárban értetendő) szeretné leforgatni egy Noé nevű fickó és az ő bárkájának történetét. A Noé-jelöltek sorában jó ideig Christian Bale állt az élen, de a színész egyéb elfoglaltságaira hivatkozva végül lemondta a bárkaépítést – jelenleg Michael Fassbender a legesélyesebb a feladatra.
4.
A király beszéde
Angol film
Rendező: Tom Hooper
Főszereplők: Colin Firth, Helena Bonham Carter, Geoffrey Rush, Guy Pearce, Michael Gambon, Jennifer Ehle
A PM szerint: „Ha így volt, ha nem, egyre megy, A király beszédében nem a történelmi hitelesség vizsgázik, hanem a játszó kedv és a játszani tudás. Ha Firth és Rush mindenféle mankó, múltidéző díszlet, kosztüm és keménykalap nélkül, mintegy mezei helyzetgyakorlatként adná elő ugyanezt, valószínűleg akkor sem csorbulna a produkció. A lehető legjobb értelemben vett bohóckodás az, amit ketten előadnak, olyan összhangban és időzítéssel, ami e műfaj legmagasabb fokozatát jelenti.”
Utóélet: Négy Oscar-díj, köztük egy a rendezőé, egy pedig Colin Firth-é. Tom Hooper legközelebb A nyomorultak musicalváltozatát viszi filmre Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway és Helena Bonham Carter vokális közreműködésével. Firth maradt a prózai szerepeknél: januárban mutatják be nálunk a John le Carré klasszikus kémregényéből készült Suszter, szabó, baka, kém című filmet, melyben egy fontos, ha nem is a legfőbb szerep az övé, majd sorra jönnek a főszerepek is: The Gambit Cameron Diazzal, The Railway Man Rachel Weisszal.
5.
Nader és Simin – Egy elválás története
Iráni film
Rendező: Asghar Farhadi
Főszereplők: Leila Hatami, Peyman Moaadi, Sarina Farhadi, Kimia Hosseini
A PM szerint: „Farhadi kézi kamerás (nyugalom, nem remegő) képein egyszerű emberek fordulóponthoz érkező élete elevenedik meg, ha úgy tetszik, a drámának olyan dokumentumszerűen megágyazva, mint Tarr Béla Családi tűzfészek című filmjében… A bámulatos színészi jelenlétek (nem véletlenül honorálták Berlinben az egész gárdát) hitelesítik a filmet, a kétórás filmidő alatt egyszer sem unatkozunk.”
Utóélet: A brit Sight and Sound, mely joggal nevezhető a világ legrangosabb angol nyelvű filmművészeti magazinjának, minden évben megszavaztatja a filmkritikusok krémjét, vajh, mely filmeket is tekintik az adott év legjelentősebb művészi teljesítményeinek. A 2011-es lista első helyezettje Az élet fája, melyet Asghar Farhadi filmje követ (ugyanezen a listán Tarr Béla filmje, A torinói ló a hatodik helyezett).
6.
Az élet fája
Amerikai film
Rendező: Terrence Malick
Főszereplők: Brad Pitt, Sean Penn, Jessica Chastain
A PM szerint: „Megfilmesíti a megfilmesíthetetlent. Hipnotikus erejű képeivel Malick a mi Tarr Bélánkhoz hasonlóan egyike a filmművészet utolsó mohikánjainak. Azoknak az alkotóknak, akik semmiféle trendnek nem akarnak megfelelni. Akiknek jellegzetes, össze nem téveszthető stílusjegyeik vannak, és akár az egész életművűket képesek egyetlen témára felépíteni. Nem utolsósorban pedig: felidézik bennünk, miért szeretjük a Mozit.”
Utóélet: Cannes-i zsűrielnökként Robert De Niro sokat küszködött a francia szavak helyes kiejtésével, de a fődíj bejelentésekor könnyű dolga akadt, azt ugyanis Terrence Malick filmjének, Az élet fájának ítélte a zsűri. Malick filmje olyannyira megosztó műnek bizonyult, hogy még az egyik főszereplőt, Sean Pennt is sikerült megosztania: megtörve a „Malickról jót vagy semmit” tradíciót a színész utóbb meglehetős csalódásának adott hangot a kész film és saját – jelentősen megkurtított – produkciója láttán. | hirdetés
 |
|
7.
A torinói ló
Magyar film
Rendező: Tarr Béla
Főszereplők: Derzsi János, Bók Erika
A PM szerint: „Tarr egyénisége, fekete-fehér képei, operatőrének (Fred Kelemen) hosszú snittjei és Víg Mihály feledhetetlen zenéje semmilyen nemzetközi trendet nem követnek. Ám szó sincs arról, hogy Tarr felett eljárt volna az idő. Éppen ellenkezőleg: A torinói ló a bizonyíték, hogy művészete ma éppolyan hatású, mint volt mondjuk a Kárhozat (1988) vagy a Werckmeister harmóniák (2000) idején… Amennyiben Tarr a visszavonulást komolyan gondolja, úgy A torinói ló a filmes életmű méltó lezárása. Nehéz és roppantmód lehangoló élmény, ami azonban még nagyon sokáig az ilyesmire fogékony nézővel marad.”
Utóélet: Tarrt és filmjét Ezüst Medvével jutalmazták a 2011-es Berlinálén – ehhez fogható nemzetközi elismerés rég ért magyar filmrendezőt. A pódiumra szólított művész nem húzta el a köszönőbeszédet, a berlini Tagesspiegelnek adott interjúja viszont szép kis botrányt kavart – mármint hazai berkekben. Hogy ki mit és mit nem mondott az ügyben, annak mára nem sok jelentősége maradt, szemben azzal a kijelentéssel például, melyet ugyancsak Tarr tett, s mely arról tudósította a világot, hogy nincs tovább, A torinói ló volt az utolsó rendezése.
8.
Winter′s Bone – A hallgatás törvénye
Amerikai film
Rendező: Debra Granik
Szereplők: Jennifer Lawrence, John Hawkes, Kevin Breznahan
A PM szerint: „A Winter′s Bone szikár és kőkemény, valahol mégis költői, modern western, melyben kiváló színészek – köztük a nagy jövő előtt álló Jennifer Lawrence és a Könnycsepp névre hallgató, törvényen kívüliként vérfagyasztó alakítást nyújtó John Hawkes – rajzolják meg egy olyan világ térképét, ahová ha az ember belép, a legokosabb, ha meleg kabátot, égetett szeszt és ismétlőfegyvert vesz magához, és felhagy minden túlzó reménnyel.”
Utóélet: Sokat nem mondanánk azzal, hogy a 21 éves Jennifer Lawrence Hollywood legfrissebb felfedezettje; egyrészt mert nincs olyan nap Hollywoodban, hogy ne fedeznének fel valakit, másrészt, mert ezzel némileg elbagatellizálnánk azt a hatalmas keresletet, mely jelenleg a színésznő iránt megnyilvánul. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Az éhezők diadala főszerepe: a Twilight-széria közönségét megcélzó sci-fi könnyen világsztárt faraghat a fiatal színésznőből. De ha mégsem, még mindig ott van az ugyancsak 2012-ben esedékes The Silver Linings Playbook, melyben Bradley Cooper és Robert De Niro is feltűnik.
9.
Srác a biciklivel
Belga-francia film
Rendező: Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne
Főszereplők: Cécile De France, Thomas Doret, Jérémie Renier
A PM szerint: „A belga Dardenne testvérek – Jean-Pierre és Luc – nagyszerűsége egyszerűségükben rejlik. A családi kötelékek szétbomlásáról szóló filmjeikben a társadalom szélén ácsingózó egzisztenciák birkóznak nehéz sorsukkal, többnyire a szeretteikben – vagy az azoknak vélt emberekben – keresve kapaszkodót... A Dardenne-ek már csak ilyenek, meglestek és megmutattak egy apró szeletet az élet sűrűjéből, egy összetett pillanatot, melynek értelmezéséhez nem kell ismernünk részletesen sem az előzményeket, sem a következményeket.”
Utóélet: Cannes-ból a zsűri nagydíját hozták el, az Európai Filmdíj átadójáról pedig a legjobb forgatókönyv díjával távoztak – jó évet zártak a belga Dardenne testvérek. Nem panaszkodhat a szépséges Cécile De France sem, már csak azért sem, mert Clint Eastwood is felfigyelt remek adottságaira, és menten ráosztotta az Azután című filmje egyik főszerepét. Nem lennénk túlzottan meglepve, ha a színésznőre még jó néhány hollywoodi felkérés várna a közeli jövőben.
10.
Submarine
Angol film
Rendező: Richard Ayoade
Főszereplők: Noah Taylor, Paddy Considine, Craig Roberts, Sally Hawkins
A PM szerint: „A Kockafejek című, méltán népszerű angol sitcom egyik főszereplője, Richard Ayoade játékos, de nem szétesett modorban, már-már gyanúsan könnyedén abszolválta első nagyjátékfilmes rendezését, ráadásul a sűrűn megszólaló, kedvesen borongós dalokhoz megnyerte magának az Arctic Monkeys frontemberét, Alex Turnert…. Szóval ért a zenéhez is, ami meglátszik most is, hiszen filmjében a lehető legtermészetesebben olvad egybe britpop és az öniróniába mártogatott walesi hétköznap…”
Utóélet: Nem sok vizet zavart a Submarine, pedig minden adottsága megvolt Richard Ayoade mozijának, hogy kultuszfilmmé váljék a korérett késő kamaszok körében. Már csak tíz-húsz évet kell aludni, hogy az utókor is kimondja az ítéletét, addig is érjük be annyival, hogy a Submarine-ban annyi az ötlet, az érzés és a sziporka, mint az utóbbi évek kamaszfilmjeiben együttvéve. A főszerepet alakító Craig Roberts hamarosan Robert De Niro új filmjében, a Red Lightsban látható, ezt követően pedig a Comes a Bright Day című romantikus thriller és a The First Time című romantikus high school komédia következik.
11.
Barney és a nők
Kanadai film
Rendező: Richard J. Lewis
Főszereplők: Paul Giamatti, Rosamund Pike, Dustin Hoffman, Minnie Driver
A PM szerint: „A Barney és a nők a szó emberközeli értelmében a lehető legkellemesebb, az érzelmekkel, az idősíkokkal és a retróalkatrészekkel egyaránt ízlésesen bánó mozidarab egy született balfékről, aki három feleség mellett sem találta meg a tartós boldogságot, hiszen ha szerelemről volt szó, Barney sosem gondolkodott… Barney hitveseit Rachelle Lefevre, Minnie Driver és Rosamund Pike alakítják, míg lökött édesapjának remek szerepében Dustin Hoffman brillírozik.”
Utóélet: Paul Giamatti Golden Globe-ja a produkció egyetlen igazán jelentős trófeája, az Oscar-osztók egyetlen komoly kategóriában sem méltatták jelölésre a filmet (az egyetlen jelölés vigaszágon, a makeup kategóriában született). A film igazi meglepetése az utóbbi időkben inkább csak alibiző Dustin Hoffman, aki ezúttal valóban remekel. Reméljük, rendezőként sem adja alább, a kis-nagy színész ugyanis élete első rendezésére készül: Ronald Harwood nálunk is játszott darabjából, a Quartetből (magyarul: A nagy négyes) rendez filmet Maggie Smith, Tom Courtenay, Michael Gambon és Billy Connolly főszereplésével.
Majdnem győztek:
Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
Lars von Trier: Melankólia
Aki Kaurismäki: Kikötői történet
John Michael McDonagh: A Guardista
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
