Részt vett a történet kialakításában?
D. W.: Hónapokig gyúrtuk a történetet. A rendező, a producer, három forgatókönyvíró és jómagam. Nem volt megállás, mindig mélyebbre és mélyebbre akartunk hatolni a történetben,
kerestük a miérteket. Rögeszmém a logika, tudnom kell, hogy mi miből következik, máskülönben nem érzem jól magam a szerepben.
A Védhetetlen az Instant dohányt jegyző svéd Daniel Espinosa első hollywoodi filmje. Milyen volt a közös munka?
D. W.: Daniel nagyon érti a szakmát. Aki látta az Instant dohányt, tudja, hogy nem a levegőbe beszélek. Biztos vagyok benne, hogy Hollywood rajta tartja a szemét, s nagy reménységként számol vele. Szenvedély és tehetség dolgában nem szenved hiányt, az egyszer biztos.
Adódtak nehézségek a forgatás során?
D. W.: A térdem okozott nehézséget, ugyanis nincs valami jó állapotban, viszont a műfaj természetéből adódóan sok a rohangálás, az akciózás a filmben. Éppenséggel a waterboarding sem volt az a kimondottan kellemes élmény (a vízbefulladáshoz hasonló hatást keltő kínzóeszköz – a szerk.), elég rázós, amikor fejjel lefelé vizet öntenek az orrodba.
Mennyire látja klasszikus filmes gonosznak a karakterét?
D. W.: Az én megítélésem szerint ez az ember egy szociopata. Elvégeztem a házi feladatot, rendesen beleástam magam a témába. És arra jöttem rá, hogy a szociopaták 80 százaléka nem erőszakos természetű. Amit tesznek, azért teszik, hogy domináns szerephez jussanak. Tobin, az én figurám egyáltalán nem úgy tekint magára, mint valami megátalkodott gonoszra. Meggyőződése, hogy neki, és csak neki van igaza van. Az ő szemében mindenki más tévúton jár. |
vissza
vissza a lap tetejére
