Kritika (4,5)
East Balkán – Bárka Színház
2012-01. szám / Bóta Gábor
Vidovszky György rendező színpadi nagymestere a fiatalkori válsághelyzeteknek, tragédiáknak, visszafojthatatlan indulatoknak, pusztító agressziónak. Gyakorló tanár is, kevesen ismerik nála jobban ezt a korosztályt.
Tasnádi István író pedig tud napi eseményekből, újsághírékből, elmesélt történetekből drámát konstruálni, hátborzongató dolgokat groteszk humorral vegyíteni, úgy, hogy ez a humor akár némiképp oldja is a feszültséget, miközben a reflektor élességével világít rá a történtekre. Nem telt el egy év a West Balkánban lezajlott, lúdbőröztető éjszaka óta, amikor három lányt agyonnyomott a pánikba esett tömeg, és a Bárka Színház bemutatta az East Balkánt. Ami nem egy az egyben ez a valós rémtörténet. Akadtak mellé más borzasztó históriák.
Összességében a produkció azt vizsgálja, hogy ez a korosztály miért kerekedik fel hétvégéken, mintha mágnes vonzaná, miért lesz egy züllötten pénzhajhász iparág foglya, zúdul nyilvános partikba, ahol szinte automatikusan vedeli a piát, fogyasztja a drogot a dübörgő zenére. A hétköznapok verklije, megalázottsága, kiszolgáltatottsága után a káosszal teli, félhomályos hangzavarban időlegesen istennek érzi, kitombolja magát, hogy aztán annál keserűbb legyen az ébredés, és alig várja a következő hétvégét. | hirdetés
 |
|
Amikor bemegyünk a színházba, civil ruhás, farmeres, pólós lányok, srácok várnak minket, meditatívan fel-alá mászkálnak, vagy éppen a bejövő közönséget bámulják, olyanok, mint a főleg a korosztályukból álló publikum nagy része. Aztán szép lassan csúsznak át az éjszakába. Történetdarabkák fűződnek egymásba, erős életképek sorjáznak. Például fiatalkorúakról, akikhez hasonló korúak táncolnak fürdőruhában egy valaha roppant népszerű helyen. És az akár tizennégy-tizenöt éves go-go lányok fizetsége amúgy ingyen táncukért, hogy annyit vedelhetnek, olyan alkoholmámorba kerülhetnek, amilyenbe csak akarnak. De van liberális anyuka is, aki megengedő barátnőjévé akar válni a lányának, együtt szív vele, sőt, testre feszülő cuccokban, mulatságos módon együtt indulnak az éjszakába.
Heike Vollmer különböző alakúra formázható faépítménye, mely örvénylő magaslat ugyanúgy lehet, mint elvonulásra, töprengésre alkalmas hely, jó díszlet. A fiatalok pedig – Herman Flóra, Dér Zsolt, Császár Réka, Balla Richárd, Sipos Viktória, Koloszár András, Könczei Anna, Juhász Lajos, Vitányi-Juhász István, Ivánovics Beatrix – összeszokott csapatként, de markáns egyéniségekként játszanak. A Bárka társulatából tökéletesen illeszkedik közéjük felnőtti szerepkörben Varga Anikó.
Magunkkal szembenézésre késztető, bizonyos pontokon sokkoló előadás.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
