Brigitte Hamann
Erzsébet királyné
2008-19. szám / D. Magyari Imre
A mi kis Sisink mítosza makacsul tartja magát. Ausztriában is, ahol a turistákat egy igen jól megkonstruált mese-Monarchiával csalogatják,
és nálunk, magyaroknál is (Gödöllő!), kik ugye a szíve csücske voltunk őneki.  Rokoníthatja vele magát minden korlátok közé zárt, testben és lélekben magányos, szabadságra és boldogságra vágyódó nő, a szorgos önsajnálat és önidealizálás közben megfeledkezve eszményképe (és persze saját) végtelen önzéséről – Erzsébetnek csak a fia lett öngyilkos, Rudolf! –, s elábrándozva, vajh’ egymáséi lettek-e Bay Middletonnal, a kiváló skót lovassal vagy pláne gróf Andrássyval… Végül is kellemes, ha valaki önmagába szerelmes, bár akadnak apróbb veszélyei. (Sisi, Sisi és az önfeladásig lelkes hódolói: nem akármilyen lélektani probléma. Freud doktor igazán foglalkozhatott volna vele!)
Brigitte Hamann könyve azért nagyon jó, mert bátran szembemegy a mítosszal, de nem a mindenáron való rombolás, hanem a tisztázás szándékával. Felkészülten, higgadtan és tárgyilagosan ír, de – ha a mi kis Sisink nem is választaná udvarhölgyévé – mégsem empátia nélkül: tragikus figurának látja hősét. Elismeri a kétségtelenül karizmatikus királyné kétségtelen erényeit, csak épp nem mitizálja. Amitől a mítosz még vidáman virul tovább... (Én az Európa helyében kértem is volna erről egy új fejezetet a lassan harmincéves könyv új kiadásába.) Nem baj: aki a mítosz mögötti valóságra kíváncsi, annak e munka, mint Erzsébetnek a friss kecsketej, nélkülözhetetlen.
| hirdetés
 |
|
Európa Kiadó
720 oldal, 3800 Ft
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
