Janza Kata Vászoly feleségét alakítja a Veled, uram! című rockoperában. Három dalt énekel.
Milyen ember Ilon?
J. K.: Ő egy harcos ember. A földön két lábbal álló pogány asszony. Igazi erős nő egy amúgy is erős férfi mellett. A klasszikus angolszász musicalekhez képest nagyon nehéz a darab zenéje. Nehéz volt megtanulni a dalokat. S a nőknek nincs sok megmozdulásuk…
Állsz a színpadon, elénekled a dalod, aztán kimész?
J. K.: Három dalom van, ezek eléneklése közben kell megmutatni, honnan hová jut el Ilon.
A darab és a történelem szerint is István erőszakosan kényszerítette a lakosságot a kereszténység felvételére, és szereped szerint, a férjeddel egyetemben, ennek megpróbáltok ellenállni.
J. K.: Vászolynak kellene a trónra kerülnie, én ennek hangot is adok, és ilyen szellemben nevelem a gyerekeimet is. Meggyőzöm Vászolyt, hogy térjen észre, és legyen a népünk reménysége. De aztán őt megvakítják. Ekkor van egy nagyon szép dalunk. Ő már nem sokat szól, csak vakon támaszkodik rám, és vezetem. Szerepem szerint imádom a férjem, így vele együtt összeomlok, de a második percben már arról van szó, hogy mi lesz az országgal. Ilon nem csak a család boldogulása miatt szeretné, ha a férje trónra kerülne.
Nem szép egy eszmét erőszakkal terjeszteni, de valószínűleg erre szükség volt az ország létrejöttéhez. Tehát nyilván Istvánnak is igaza volt, de azoknak is, akik nem akartak engedni az erőszaknak. Vagy, ha úgy tetszik, senkinek nem volt igaza.
J. K.: Ezt érzékeltetni is kell a szerepformálásban.
Bizonyos tanokat, eszméket ma is próbálnak erőszakosan terjeszteni.
J. K.: Igen. A darabban örök érvényű alapigazságok vannak. Kérdés, ki mit vesz magára belőlük. Nagyon erős jellemábrázolással meg fogom oldani ezt a feladatot.
Lehet nagyon erősen úgy jellemet ábrázolni, hogy csak dalaid vannak, cselekvési lehetőséged nincs?
J. K.: Hogyne. Volt a színházban egy fantasztikus összejövetelünk, pontosan azért, hogy megértsük a viszonyrendszereket. Somogyi Szilárd rendezővel kvízszerű dolgot játszottunk. Majdnem olyan volt, mint egy osztályfőnöki vagy történelemóra. Kicsit boncolgattuk a történelmet. Eljátszottunk azzal, hogy esetleg máshogy is alakulhattak volna a dolgok. Ez sokat segített abban, hogy erős lehessen a jellemábrázolásunk, akár cselekvési lehetőség nélkül is.
|
vissza
vissza a lap tetejére
