PM Online | Korábbi cikkeink

Vathy Zsuzsa szépirodalom és szociográfia határán egyensúlyozó írásának hőse egy fiatal cigány fiú, Roland. Elgondolkodtató könyve azért is fontos, mert az előző mondatban a cigány fiú jelzős szerkezetet sokan még azok közül is egybeírnák,

akiket nem mérgeznek az előítéletek: mintha a cigány fiú, cigány lány, cigány asszony más entitás lenne, mint a német, francia, hottentotta fiú, lány, asszony. Azt is mondhatnám, a mű, azaz a szerző legnagyobb erénye, hogy e látszólag oly egyszerű szerkezetet különírja, előítéletek nélkül, őszinte kíváncsisággal közelít az általa jelölt hús-vér cigány fiúhoz, tudva, kevesen közelítenek így, ezért kell bemutatnia.
A vékony könyvecske rövid fejezeteinek legnagyobb részében Roland beszél: mesél a családjáról (négyen vannak testvérek, a szüleik keményen dolgoznak), a lakásukról (hatan laknak egy szobában), az utcáról (a Kén utca, a város egyre érdesebb részén) s legfőképp magáról. Még nincsenek fordulatos novellái, apró történetei vannak, hangulatai, gondolatai. Tehetséges: fest, színészkedik, gitározik. A vécén ülve József Attilát olvas, igaz, máskor meg Zámbó Jimmyt énekel. Hírnévre vágyik és pénzre. Mint lelkünk mélyén mindannyian. Az előítéletekről még nem sokat tud, de már álmodik velük. Németországban szeretne dolgozni, s talán fog is, nem úgy, mint idős barátja, Kincses Laci bá.
Vathy Zsuzsa érzékenyen és plasztikusan állít elénk egy roppant rokonszenves srácot. Könyvét szívesen ajánlanám tanárok figyelmébe: adják diákjaik kezébe. Az ő előítéleteik talán még oldhatók. És talán képesek elgondolkodni azon, mi lesz azokkal, akik nem ilyen tehetségesek, ambiciózusak, a szüleik nem dolgoznak. Velük mi lesz? Addig is, míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend. Ami, bár igencsak emlegetik, aligha most valósul megfele...