Kritika (3) Együtt az ég alatt 2012-03. szám / DD
Unatkozó dánok és svédek szoktak eljátszani a gondolattal, mik vogymuk, hogyan is van ez az identitás nevű dolog – az utóbbi években volt pár érdekes kísérlet, teszem azt a Rekonstrukció, és egészen olyan érzésünk van, mintha
sokáig ez a film is erre haladna a maga becsapós módján. Martha férje Marseille-be mehet oktatni, miután megszerezte a doktoriját, ám miután előremegy a mediterrán városba, olyan események veszik kezdetüket, melyek sokkal mélyebben érintik feleségét, mint azt gondolnánk.
A realista drámának álcázott filozófiai játék egész sokáig megy a maga állandóan változó szabályai szerint, és ez a nézőt sem hagyja békén – a színészek pedig, elsősorban Sandra Hüller, fegyelmezetten és komolyan játsszák a szerepüket.
Csak egy idő után tűnik fel, hogy ez a filmes meccs nem BL-, sőt, nem is bajnoki döntő, inkább edzőmeccs egy alacsonyabb osztályú ellenféllel – a tétek, a szabályok, a feszültség lankad. Az általános kérdések, amikhez nekem is közöm lehet, egyre fogynak, és előkerül valami furcsa, egyébként itthonról ismerős nyafogás a német létről. S amint az univerzális emberiből helyhez kötött lesz, a film lekapkodja a vállamról a súlyokat. Aztán pedig, igaz, csak a végefőcím egyébként jó kis francia dalára, a dologból elvágyódással, közérzetfilmmel afféle németes sörmeccs lesz. Persze az ott lőtt góloknak is lehet örülni.
Együtt az ég alatt
(Über uns das All)
Német, feliratos film | hirdetés
|
|
Rendező: Jan Schomburg
Főszereplők: Sandra Hüller, Georg Friedrich, Felix Schmidt-Knopp
Forgalmazó: Mozinet
Bemutató: 04. 05.
|
vissza |
|
| |