PM Online | Korábbi cikkeink

Isabelle Faust és a Fesztiválzenekar, vezényel Marek Janowski

Kicsit magyar a hölgy, és szerencsére szeret is hozzánk jönni. Isabelle Faust a mai, jó hegedűsnőkből álló világban egy kifejezetten jó hegedűsnő.

Kicsit magyar csak, a sokra hivatott, de abszolút nem karrierista Zsigmondy Dénes tanítványa, nyilván ezért is vált belőle világhírű Bartók-játékos. De Isabelle Faust nem csak Bartókon él, nemrég megjelent Berg-felvétele a lemezpiac szenzációja volt, ha beszélhetünk még ilyesmiről, most pedig épp a Brahms-koncertben van nyakig. Abban a műben, amely kicsit ugyancsak magyar, hiszen Brahms nem tudott hegedülni, kellett neki valaki, aki megmondja, hogy mi az, ami egyáltalán eljátszható hegedűn. Ez a valaki pedig Joachim József volt, ma már csak emléktábla a Dorottya utcában, ahol kamaszként föllépett, de, persze, ma már sejtelmünk sem lehet arról, hogyan is hegedült. Illetve valami sejtelmünk mégis lehet, hiszen Joachim írt kádenciát Brahms Hegedűversenyéből, és ebből talán lehet következtetéseket levonni, mik is voltak az ő igazi hegedűs erényei.
Kétségkívül az egyik legnagyobb hegedűs vagy inkább muzsikusi erénye az volt, hogy azonnal tudta, mekkora szerencséje van Brahmsszal. Abban az időben, amikor egy korszerű zenei gondolkodó természetesen felismerte Brahms nagyszerűségét, de azt érezte, hogy a zene fejlődése nem arra tart, hogy az igazi nagy Wagner és vidéke, Joachim ragaszkodott hozzá, hogy a bemutatón játsszák el Beethoven Hegedűversenyét. Ma persze kézenfekvő választás, azonos hangnemben írott két darab, és Brahms egyáltalán nem marad el Beethoven mögött, sőt. De akkor még Brahms is szerénykedett. Akkor komoly hegedűművészek adták vissza a darabot, hogy játszhatatlan, vagy nem kellően szólistaorientált. A jövőbe kellett látnia Joachimnak, bízni a világ jó irányba forgásában, eljön majd az idő, amikor fölismerik, hogy mi mennyit ér. Bármilyen furcsa, mi vagyunk az a kor, amit Joachim József vizionált.