„Az ötvenes évek szűrt levegője” – jut eszembe Bereményi Géza, noha a regény története a nem kevésbé szűrt levegőjű hatvanasokban játszódik, s úgy látszik, a számos tudományos publikáció után első regényével jelentkező szociológus,
Tóth Olga sem érintetlen Bereményitől (persze, ki az?), hiszen az egyik fejezetének címe: Hol lesz majd lakóhelyünk? Ám addig még hosszú az út, amelyet valóban szociografikus pontossággal, mégis eleven lüktetéssel, tapinthatóan ír le Tóth Olga. Két testvér, a huszonkét éves leányanya és kishúga, a tizennégy éves osztályelső, élúttörő párhuzamos monológjaiból bontakozik ki a közös gyökerű két sors, a kétféle kistörési vágy megnyilvánulása. A rideg, szeretetlen, közömbös anyának és a hasonló apának kiszolgáltatott testvérek (plusz egy báty és még egy nővér) a maguk módján próbálnak szabadulni az otthon melegét, biztonságát sosem nyújtó, soha semmit meg nem beszélő családból. Eszter teherbe esik, és kitagadják, míg a húga elhatározza, hogy ha már az anyja szeretetét nem képes kivívni, mindenhol máshol megbecsült, elismert ember lesz. A kitörés, a megváltás lehetősége ott munkál mindkettőjüknek, s úgy tűnik, a maguk módján elérik, amit akarnak. Kiszolgáltatott, újszülött csupasz kisnyulakból sorsukat irányítani képes anyává, illetve nővé érnek, a maguk erejéből, a családjuk ellenére. Mindehhez a háttér azok a bizonyos hatvanas évek, melyeknek szűrt levegője határozott kontúrokkal bontakozik ki a felkavaró regény lapjain.
Ulpius-ház Könyvkiadó
204 oldal, 2999 Ft
Kritika (4,5)
|
vissza
vissza a lap tetejére
