Az igazi persze, az lett volna, ha a Borban a vigasz!- Lovagrendi Operett Gálán, a Budapesti Operettszínházban, a nézőtéren is lehet piálni. Mert hogy a szünetben adnak ingyen bort, az remek.
Minden előadáson érkezik valamelyik borlovagrend, és népszerűsít valami jóféle nedűt. Na de az lenne csak a hatványozottan kéjes érzés, ha előadás közben lehetne enni, inni, mint az ókori görögöknél. Ők tudták, hogy a testi és a szellemi élvezet igazán összefügg. Mostanában amúgy jótékonyan terjednek a vacsoraszínházi produkciók, de ezek nálunk jobbára alternatív előadások. De Bécsben például láttam egy olyan Kabarét, amikor úgy adták elő a közismert musicalt, hogy lokálnak rendezték be a nézőteret, így mi is nyugodtan a pohár fenekére nézhettünk produkció közben is, ami nagyon is illett a darab műsoros bárban játszódó miliőjéhez.
A bor és az operett is igencsak passzol egymáshoz, hiszen mindkettő vérbőséget, víg kedélyt csinál. Nem véletlen, hogy a zenés színház műfajában temérdek bordalt ismerünk. A bor és a tánc is összefüggenek egymással, alkoholos befolyásoltság alatt a lábak is jobban, ha nem is feltétlenül biztosabban mozdulnak, perdülnek, forognak vagy akár szteppelnek. A borgála legfergetegesebb száma, amikor Kerényi Miklós Mátéval a középpontban az Egy kis itóka, ha bennem van… kezdetű nótára már nem is csak a lábak, hanem Lőcsei Jenő virgonc koreográfiája szerint a lábaknak álcázott kezek is furcsa, meglehetősen tempós szteppbe kezdenek, és ropják rendületlenül.
Nem csupán dalok, táncok egymásutániságát látjuk, valamennyire szituációba is helyezi ezeket Kerényi Miklós Gábor rendező. És közben némi népművelésben is részünk van, Kállai István néhány hét alatt gyorstempóban készült összekötőszövegeinek segítségével. Hallunk a magyar szőlészetről, és Jantyik Csaba személyében megelevenedik a neves magyar borász, Mathiász János. Színészek, táncosok, énekesek teszik a dolgukat. Oszvald Marika például megint energikus, pajkos rosszcsontként hányja a cigánykerekeket, Kalocsai Zsuzsa és Vadász Zsolt pedig érzelmesebb húrokat pengetnek, nyilván ezt tették volna akkor is, ha a Marica grófnőben léphettek volna fel. Eredetileg ugyanis ezt a Kálmán Imre-művet mutatták volna be. Csak menet közben kiderült, hogy kevesebb lesz a színház támogatása, és egy gála kiállítása mégiscsak sokkal olcsóbb, mint egy nagyoperetté. Nadrágszíj meghúzási okokból is lett boros jókedve a társulatnak. De ha unos-untig hasonló helyzeteknek lesznek kitéve a magyar színészek, megkeseredik szájukban a mégoly finom nedű is.
|
vissza
vissza a lap tetejére
