Interjú
Egy hölgy a Centrálból
2012-05. szám / Kiss Péter
„Ha tiszta szívvel nekilátok, hegyek omlanak, s születnek óceánok…” Andrádi Zsanett – barátainak Zsaki – saját sorsával, eddigi pályájával hitelesíti a Vad Fruttik dalszövegét. Azt álmodta,
hogy saját produkcióban musical-bemutatót tart nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Olyan ez, mintha valaki oxigénpalack nélkül indulna a Mount Everestre. Csakhogy Zsakinak van levegője. Meg becsvágya, fantáziája, szíve és kitartása. Az álom június 28-án válik valóra. Ekkor lesz az Érinthetetlenek című pop-musical bemutatója Simon Kornél rendezésében.
Neked aztán énekelheti Zorán, hogy „ne várd a májust!” S nem csupán, mert május 27-én van a születésnapod. Inkább azon oknál fogva, hogy májusban veled mindig jó dolgok történnek. Négy éve például javában próbáltad Sarah-t a Vámpírok báljában…
A. Zs: Van annak már öt éve is. A Robin Hood próbafolyamata tavalyelőtt valóban májusra esett. És a napokban kezdtük el próbálni az Érinthetetleneket. Tényleg, május van megint.
Ugye megmondtam.
A. Zs.: Amúgy én tavaszi vagy inkább nyári lány vagyok. Szeretem a nyarat, a nyári színházat, szeretem azt, hogy dolgozom nyáron. Más hangulata van egy nyári produkciónak, főleg, ha szabadtéri.
Önfeledtebb, szertelenebb?
A. Zs.: Nem. Talán a nyári munkában benne van a félelem is, hogy nem fogjuk játszani többet, csak pár alkalommal. Ezért az ember külön is gyűjti rá az energiáit, annyira jól akarja csinálni, annyira ki akarja élvezni. Hál’ istennek vannak kivételek. A Robin Hood műsoron maradt – a RaM Colosseumban –, a Vámpíroknak pedig szeptemberben lesz a 175. előadása.
Remek végszót adtál. A Vámpírok bálja kirobbanó sikerét követően nem lett belőled hulló csillag. A Centrál Színház több előadásában – Ájlávju, Avenue Q, A hangvilla titka – és másutt is főszerepeket bíznak rád. Úgy véled, a tehetség elegendő a talpon maradáshoz?
A. Zs.: Nem hiszem ezt. Amíg társulatban dolgoztam Kecskeméten, viszonylagos biztonságban éreztem magam. De miután felkerültem Budapestre és szabadúszó lettem, rá kellett jönnöm, ez a világ elmúlt. Menni kell a munka után. El kell járni szereplőválogatásokra. Igenis meg kell tanulni – félretéve hiúsági kérdéseket meg a félelmet – kiállni a színpadra, amikor csak pár perce van az embernek arra, hogy bebizonyítsa, ő a legmegfelelőbb a szerepre. Azt gondolom, ez ma már lassan megúszhatatlan. | hirdetés
 |
|
Te viszont nem vagy „megúszós” típus. Sőt. Amellett, hogy az Érinthetetlenek női főszerepét játszod, producerré is avanzsáltál…
A. Zs.: Producer-társammal, Lugossy T. Ádámmal először saját dalaim kapcsán találkoztunk. Hallotta az egyiket, nagyon tetszett neki, ezért elkezdett foglalkozni vele. S minél többet beszélgettünk, egyszer csak kiderült, hogy van egy színházi ötlete. De mivel azelőtt ő soha nem foglalkozott ilyennel, kézenfekvő volt, hogy a művészeti részét én veszem a kezembe. Az olvasópróbán pont erre gondoltam, hogy ültünk egy asztalnál és kitaláltuk mindezt. S most itt ülünk egy még hosszabb asztalnál közel negyvenen és létrehozzuk a dolgot. Harminckét éves vagyok májusban. Látom az emberek megrökönyödését a szakmában: itt ez a pici lány a társ-producer?! Kiosztottam a szövegkönyveket, figyeltem, helyükön ülnek-e a színészek, ott vannak-e a táncosok, az akadémisták, majd elkezdtük olvasni a darabot. Aztán csend lett. Majd derültség. Csak egyet felejtettem el: nekem is kell olvasni. Felocsúdok, úristen, én vagyok a főszereplő.
Népes színészgárda, élő zenekar, 24 fős tánckar, 200 négyzetméter LED-fal, 70 intelligens lámpa, pirotechnika. Nem olcsó mulatság.
A. Zs.: Vannak támogatóink, szponzoraink, vannak ötleteink. Az a szerencsém, hogy olyan emberrel hozott össze a sors Ádám személyében, aki elképesztően kreatív. Az ő feladata a nyugodt anyagi háttér biztosítása, a marketing, a sajtóval való kapcsolattartás és a színészek szerződtetése is. Ebbe nem is akarok belelátni. Nekünk nagyon fontos, hogy bejöjjenek a nézők. Az is fontos, hogyha bejönnek, nagyon jót lássanak. Arra vállalkoztunk, hogy megtöltsük négy előadáson a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nézőterét. Ez tízezer embert jelent! Így kimondva szinte hihetetlennek tűnik számomra is. Azon nem szabad elgondolkozni, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Sikerülnie kell! Hiszem, hogy az Isten akkora terhet rak ránk, amit bírunk.
Jó pár éve említettél afféle három kívánságot: New York, filmszerep, nagylemez. Megvalósultak?
A. Zs.: Részben. New Yorkba ezen a nyáron, augusztusban utazom. Úgy volt, hogy 32. születésnapomon egyik saját számom megjelenik majd maxi CD-n, de ezt nem ígérem. Ami a lemezt illeti, három dalom van eddig. Még (mindig) nem találtam meg az igazi hangomat. Ennek az a legfőbb oka, hogy mindenféle zenei irányzatot szeretek. Egyszerre lennék rock-istennő, country-énekes, popdíva és musicalszínésznő. A filmezés megtörtént idén, az Égi madárban volt egy pici szerepem.
Merre repkedsz tovább?
A. Zs.: Tudod, annak, hogy nem vagyok „celeb”, az az előnye megvan, hogy velem szemben nincsenek elvárások. Persze a musicalszínpadon már elvárják, hogy Andrádi Zsanett jól énekeljen és megcsinálja a szerepet, de a világ szemében nem kell senkinek és semminek megfelelnem. Ezt nagyon élvezem. Azt csinálom, amit akarok!
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
