Interjú
Elérhetetlen és mégis elérhető
2012-01. szám / Bóta Gábor
Bordás Barbara fiatal primadonna. Még nem sztár, de hisz benne, hogy az lehet, és hogy a zene mindig erőt ad.
Az szerepel a honlapján, hogy minden ember fontos üzenettel érkezik. Önnek mi az üzenete?
B. B.: Hogy akármennyire is nehéz élni a világban, a zene felé azért mindig lehet fordulni. Ha jól érzem magam, ha szomorú vagyok, a zene mindig erőt ad.
Ez a gyakorlatban hogy történik?
B. B.: Előfordul, hogy rosszkedvem van, de ezzel éppen nem foglalkozhatom. Tudom, hogy a következő pillanatban márpedig nekem mosolyognom és teljesítenem kell. Ilyenkor olyan zenékhez nyúlok, amik régi emlékeket idéznek, és visszahozzák a jókedvemet. Így valamennyire félre tudom tenni az adott problémát. Hogyha pedig éppen nagyon jókedvem van, és olyan előadás következik, amelyikben nem feltétlenül erre lesz szükségem, olyan zenéket hallgatok, amik ráhangolnak a produkcióra.
Primadonnaként ünnepelt, nagy nőnek kell lennie. Ebbe a szerepkörbe azért túl sok fájdalom nem fér bele.
B. B.: Az operettek jelentős részének hepiend a vége. A legtöbb esetben a szerelmesek egymásra találnak, és minden probléma megoldódik, mindenki boldog. De a darab során vannak olyan mélypontok, amikor muszáj bizonyos lelki mélységeket úgy megélni, mintha nem tudnám, hogy a végén mégiscsak hepiend lesz. Az operetteken belül is komoly drámai jelenetek vannak.
A primadonnának szexuálisan is roppant vonzónak kell lennie.
B. B.: Mindenképpen. Ez elengedhetetlen, hiszen ő testesíti meg azt a nőt, aki után a férfiak vágynak, és akit valamennyi nő irigyel. Az egész karakterének olyannak kell lennie, hogy mindenki az ő szeretetére vágyjon. Nagyon elérhetetlennek, és eközben mégis rettenetesen elérhetőnek kell lenni. Jókora kontrasztok vannak ezen a szerepkörön belül. Fontos a hihetetlenül erős szexuális kisugárzás a színpadon. | hirdetés
 |
|
A primadonna a jómódú, gazdag nő képzetét kelti. Honthy Hanna nem járt bevásárlókosárral a piacra, civilben is úgy nézett ki, mint egy primadonna.
B. B.: Nekem már nehezebb a helyzetem. Honthy idejében a tévé sok előadást közvetített, ma viszont a színházaknak nehéz felvenni a versenyt a televízióval. Emiatt nekem többet kell dolgoznom, letennem az asztalra ahhoz, hogy anyagilag azt a színvonalat tudjam biztosítani magamnak, hogy ne én járjak kosárral a piacra, hanem valaki más helyettem. Honthy igazi sztár volt. A színházunk egyébként rajongóközpontú. Igen sok rajongó jár hozzánk hátra, gratulálnak az előadás után. Nem hiszem, hogy az lenne nekik szimpatikus, ha én az elérhetetlen kategóriába tartoznék.
A lányokra inkább jellemző a rajongás, az autogramkérés, mint a fiúkra.
B. B.: Igen, a rajongók inkább tini lányok. Mindenféle csokoládéval és egyéb nyalánksággal várják a férfi szereplőket. A fiúk viszont inkább a közösségi oldalakon írnak gratulációkat, kérnek tőlem aláírást, fotót.
Nyilván van, aki nem csak ennyit akar. Azt hogyan lehet kezelni?
B. B.: Kedvesen éreztetem, hogy ez a civil élet, és nem a színpad.
A primadonnának szerepköri kötelessége, hogy ismert sztár legyen, színpadra lépéskor akár fogadótapsot is kapjon. Ön még nem tart itt.
B. B.: Megjósolni nem tudom, hogy ez nekem sikerül-e. Ha nem hinnék benne, fölösleges lenne ezt csinálnom.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
