PM Online | Korábbi cikkeink

Döbbenetes méretű komplexum, döbbenetes telt házzal és döbbenetes visegrádi körpanorámával, ez jellemzi látogatásunk hűvöskés napján a Nagyvillám éttermet. Az ágas-bogas épületegyüttesben egy fia szabad asztal sincs,

már csak a teraszon tudunk leülni, amely a csípős idő ellenére is lassanként szintén megtelik. A hangulatos, régimódi ház stílustörés nélkül, magától értetődő természetességgel illeszkedik a környező erdőbe, valamint az erdőrészt átszelő extrémsportos kötélpályába. Egy kőhajításnyira van a visegrádi nyári bobpálya is, minden adott egy kis száguldáshoz.
Száguldanak a pincérek is, érezhető és látható a rutin, amit a futószalagon érkező esküvők, osztálykirándulások, céges összejövetelek és családi ünnepek megkövetelnek. A reménytelen lassúsággal ijesztgető zsúfoltság ellenére a teljes étkezés óramű pontossággal zajlik, határozott és olajozott a felszolgálás, amibe némi begyakorlott lazaság belefér, de egy kis plusz energia már nem, amikor a konya részéről szeretnénk valamilyen információt kinyerni.
A konyha is teljesíti a kötelezőt, de újításoktól, kreativitástól megszakadni láthatóan nem akar. Minden korrekt, de majdnem semmi sem kiemelkedő. A padlizsánkrém selymes állagú, jó fűszerezettségű, kellemes kezdés. Kifejezetten jó ízű a füstölt csülkös bableves is, bár alapanyagok tekintetében magasabb minőséggel is találkoztunk már. A zöldcitromos vargányaleves csalódás, konzervnek ható gombadarabokkal, a savanyúságon kívül további ízelképzelés nem érzékelhető a szakács részéről. A tárkonyos-tejszínes vadraguleves a hozzávalókat illetően túlfőtt, de az ízek így szépen összeértek, karakteres ízű, egész izgalmas leves. Alapvetően jól sikerült összeállítás a gorgonzolával csőben sütött csirkemell is, a zöldséges krokett markáns és jól eltalált kísérő. Az étkezés fénypontja ugyancsak egy krokett, ez juhtúrós változat, érezhetően frissen és házilag készült. Óriási kontraszt viszont, hogy a tányér főszereplője, a „Hubertus” ragus „szarvas címer” rendkívül gyenge, tulajdonképpen nincs dicsérhető eleme. A levesben már megismert, ázottas vargányadarabok, az egyszerű minőségű kacsamájdarabok még kiábrándítóbbá teszik az összehatást, pedig épp elég lenne, hogy maga a „szarvas címer” is kiklopfolt, kiszárított húsdarab, noha az ár okán (3380 Ft), ki tudja, miért, jóval nemesebb húsrészben reménykedtünk. A konyha, hogy az öngól valóban védhetetlen legyen, a félresikerült fogást egy szelet (éretlen) sárgadinnyével és egy szem eperrel bolondítja meg… Túl sok fantáziáról nem árulkodik az „ötmagvas” rántott csirkemell és a köretként kifundált sajtos krumplipüré sem.
Dübörgő házzal üzemelni, ritmustévesztés nélkül, ez az ars poetica, az árképzés pedig az áfán kívül a panorámát is tartalmazza. Mondjuk, azzal legalább tényleg nehéz betelni…