A tücsök és a hangya esete játszódik le nálunk nyaranta, abból kell élnünk, amit télen fölhalmoztunk. Már ami a zenei élményeket illeti. Az ország lényegében leáll, szabadságon vagyunk, szabadságolták a művészetet is, ne tessék minőségi operaelőadásra vágyódni az utolsó nyári hónapban.
 A fityiszt jelenleg az Uránia mutatja, ahol hűtött nézőtéren ismételhetjük át a Metropolitan-élményeket. Furcsa módon talán többet is megérthetünk az operaélvezeti szokásainkról: talán kiderül, mennyire fontos az egyidejűség, mennyivel nagyobb élmény, ha tudjuk, hogy éppen most, éppen ott énekelnek szombat délután a művészek, és nekünk minden okunk megvan arra, hogy izguljunk a magasságaikért, vagy hogy el ne botoljanak a Skót Felföld sziklás, szélcibálta vidékén.
Ma már tudjuk, hogy nem botlanak. A sziklák viszont ott vannak, Mary Zimmerman nagyon hagyománytisztelő előadást képzelt. Talán igaza van, megengedhet magának ilyesmit egy olyan színház, ahol jók az énekesek, biztos a zenekar, tudják, hogy a darab meg fog szólalnia, az érzékekre van csupán szükség, de nagyon nem kell agyalni, hogy mit is akarnak a tudomásunkra hozni.
Az előadás egyébként annyira biztos pont a színházban, hogy megért még egy világközvetítést, akkor az énekelte a címszerepet, aki itt a házigazda: Natalie Dessay. 2009-ben azonban Anna Netrebko boldogult és boldogtalankodott, akit szintén nem kellett félteni – ami azt illeti, még annyira sem, mint Dessayt. Netrebko mellé eredetileg a vele együtt világhírre röppent Rolando Villazont ígérték, neki azonban a csillagok sokkal rövidebb ideig fényesedtek, már le kellett mondania hangszálproblémák miatt az előadást, és helyette az akkor már sok finom operaházban bizonyított Piotr Beczala élt a lehetőséggel.
Valóban élt vele, Beczala azóta is visszatérő vendég New Yorkban. Anna Netrebko is egyre nagyobb énekesnővé vált az évadok során, itt viszont szép volt: az sem hátrány.
Uránia Nemzeti Filmszínház
08. 08., 18h |
vissza
vissza a lap tetejére
