Interjú
Most tényleg észnél kell lennem
2012-07. szám / Szepesi Krisztina
Stohl Andrásnak egyetlen szabad perce sincs. Úgy érzi, nagy súly nehezedik rá, de közben élvezi is a sok fontos feladatot. Mesél arról, miért kihívás számára a Mágnás Miska címszerepe, amiben augusztusban lesz látható a Szegedi Szabadtéri Színpadon és arról, milyen sokat köszönhet Alföldi Róbertnek.
Szabadulásod napján azt mondtad: „Túl vagyunk a nehezén, vagy most jön a neheze.”
S. A.: Amikor kijöttem a börtönből, volt bennem egy nagy adag bizonytalanság, nem tudtam, kellek-e, jó vagyok-e még, és működik-e még bennem az, ami azelőtt, hogy ez az egész szörnyűség elkezdődött. De aztán ahogy jöttek a munkák, egyre jobban belerázódtam. A mostani időszak baromi nehéz. Reggel jöttem vissza Siklósról, ahol éjjel fél 1-kor volt vége a főpróbának, hogy ma reggel a Nemzetiben próbáljam a Mágnás Miskát, és az interjú után rohanok is vissza Siklóra, mert este már játsszuk A Tenkes kapitányát. Persze örülök a sok feladatnak, de van ebben némi férfias erősködés is, hogy ezt én mind nagyon jól bírom. Kérdés persze, hogy tényleg bírom-e.
Azt mondtad, bent nem nagyon lehetett gondolkodni, aztán hirtelen egy hónappal a szabadulásod után már visszavetted az Úri muriban és a Jó zsaru, rossz zsaruban játszott szerepedet, és egy bemutatód is volt a Nemzetiben.
S. A.: A Tenkes kapitányát ráadásul két éve nem játszottam, de szerencsére nagyon jól működik az agyam még mindig, és mindegyik esetben könnyen visszajött a szövegtudás.
Ezek a szerepek változtak attól, hogy te magad is változtál?
S. A.: A következő évadban visszaveszem azokat a szerepeimet is a Nemzetiben, amelyekbe volt beugrás. Leginkább a Vadászjelenetekben fog érződni ez, hiszen az egyik első megszólalásom az előadásban az, hogy: „miért mondtad el mindenkinek, hogy börtönben voltam?”. Abban sok áthallás lesz, és ha én nem is játszom másképp, a néző biztosan elgondolkodik majd egy-két mondaton. Úgy érzem, ezután másképp fogok fogalmazni a színpadon, mint azelőtt.
A Mágnás Miska lesz az első igazán nagy falat a visszatérésed óta.
S. A.: Kíváncsi vagyok, hogyan fogadnak majd. Siklóson nagyon sok szeretetet éreztem az emberek részéről, de azt gondolom, csak az jön el az előadásaimra, aki szeret, így remélem, Szegeden is pozitív lesz a várakozás. A Mágnás Miskától azért is tartottam, mert nem ismertem igazán a darabot, és bár filmen láttam, nem nagyon emlékeztem rá. Most, hogy elkezdtük próbálni, egyre inkább érzem, ez az előadás igazán jó lehet. Persze nehezek a dalok, de épp ezért nagyon jó érzés, amikor sikerül. Sokat számít a zenekar és Silló István karmester, akit nagyon szeretek. Ha ő vezényel, máshogyan énekelek. Nagyon bízom benne, úgy érzem, ő is bízik bennem, és ettől nagyon könnyedén és jól tudunk együtt dolgozni.
Mennyire nem lesz szokványos operett ez?
S. A.: Azt gondolom, igazi színházat fogunk csinálni, ahogy mindig, amikor Robi rendez. | hirdetés
 |
|
Az operettre azt mondják: könnyű műfaj.
S. A.: Aki azt mondja, hogy ez könnyű, attól azt kérem, egyszer próbálja ki. Őrületesen nehéz, nehezebb, mint bármilyen prózai előadás. Azon túl, hogy táncolni és énekelni kell, közben el kell játszani egy prózai színdarabot. Ehhez pedig nemcsak szellemileg kell nagyon ott lenni, de fizikai kondícióra is szükség van. Minden tiszteletem az operettszínészeké.
Lehet súlya egy ilyen darabnak?
S. A.: A nagy prózai szerepeket mind remek színészek játsszák, akik biztosan nem az olcsó szórakoztatás felé viszik el az előadást. Sok mindenről szól ez a darab. Arról például, hogy mennyire csak a látszat működik ma Magyarországon és mennyire vágyunk arra, hogy mutassunk valamit kifelé, még akkor is, ha ennek semmi valóságalapja sincsen.
És ha ez nehéz, akkor ott van még a következő évad. Például a Mephisto főszerepe.
S. A.: Hát ha a Mágnástól félek, akkor attól nagyon félek. Azért is lesz nehéz, mert ez Robi mandátumának utolsó éve, és mindannyian nagyon szeretnénk, ha maradhatna, és folytathatná azt a munkát, amit elkezdett, és ami igencsak beért a Nemzetiben. Ráadásul a Mephisto lesz az utolsó rendezése, így dupla súllyal nehezedik rám, hogy ebben én leszek a fő társa. Bízom benne, hogy lesz még itt következő rendezése.
Alföldi teljes mértékben melletted állt végig, és most is remek szerepekkel halmoz el.
S. A.: Ez egy nagyon szoros barátság, ami szakmai kapcsolattal kezdődött, hiszen nagyon régóta dolgozunk együtt. Hárman Robival és László Zsolttal nagyon szoros kapcsolatban vagyunk már sok éve. Nem járunk össze, mint általában a barátok, de mivel a legtöbb időnket a színházban töltjük, olyan, mintha itt benn „együtt élnénk”. Amikor baj volt, akkor derült ki, hogy valójában mennyire erős a barátság köztünk. Ráadásul Robi számára nagy kereszt volt, hogy felvállalta a személyemet és a velem való munkát.
Ha visszaveszed a régi szerepeidet is és hozzávesszük a négy új bemutatót, az több munkát jelent, mint eddig valaha.
S. A.: Egyelőre úgy néz ki, jövő augusztus végéig nem lesz egy szabad hetem sem. Ráadásul ezek most mind fontos főszerepek. Úgyhogy kicsit vissza kell venni a dorbézolásból, és a fizikumomra is oda kell majd figyelnem. Persze ez nem jelenti azt, hogy elengedtem magam, de ha nyáron az ember befejezi a késői próbát vagy este az előadást, akkor azért pótolni kell a folyadékot egy könnyű fröccsel. Azért felfogtam, hogy most tényleg észnél kell lennem.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
