Mark Ruffalo egyelőre nem tartozik Hollywood legismertebb sztárjai közé, de legfrissebb felkéréseit ismerve
bátran állíthatjuk, hogy ez csak átmeneti állapot. A héten e tehetséges s arcra bizonyára nálunk is sokaknak ismerős színész két filmjét is műsorra tűzik a televíziók.
Sokszor leírták már, de a legjobb bizonyíték mégiscsak az élet, hogy a színésszé válás első állomása Hollywoodban a pincérkedés. New York és Los Angeles éttermei és bárjai tele vannak szabadidejükben egyik meghallgatásról a másikra siető színészjelöltekkel, aki pedig nem színésznek készül, annak biztos ott lapul az asztalfiókjában egy zseniális forgatókönyv-kezdemény. A nagy számok törvénye szerint e reményteljes ifjak (és ifi lányok) többsége néhány éves sikertelen próbálkozás után megváltja menetjegyét ugyanabba a kisvárosba, ahonnan anno oly szép reményekkel felutazott Hollywoodba. Az olasz-amerikai fodrász-dinasztiából származó Mark Ruffalo azonban nemcsak jóval tehetségesebb, de eltökéltebb is volt a nagy átlagnál: kilenc évig szobrozott a kocsmapult mögött és egyik sört csapolta a másik után, míg végre állandó megélhetésre talált a filmiparban. Az áttörésre a nálunk gyakorlatilag ismeretlen, de az amerikai függetlenfilmes-körökben nagyra tartott Kenneth Lonergan You Can Count On Me című filmjében került sor: a színészekre rótt feladat egy családi traumákkal terhelt testvérkapcsolat ábrázolása volt, amelyet Ruffalo és a nővérét alakító Laura Linney olyannyira szakszerűen teljesített, hogy a továbbiakban Hollywood is igényt tartott a szolgáltatásaikra. De hogy milyen a sors, a siker kapujában beütött a mennykő: a fiatalemberen agydaganatot diagnosztizáltak, ráadásul éppen akkor, amikor megkapta élete első igazi hollywoodi főszerepét M. Night Shyamalan Jelek című filmjében. Bár a betegségből viszonylag rövid idő alatt sikerült felgyógyulnia, de a szerep elúszott (az a Joaquin Phoenix örökölte meg, akivel tavaly Ruffalo együtt játszott a Cserbenhagyás című drámában), és nagy kérdés volt, hogy a feledékenységéről híres hollywoodi döntéshozók emlékeznek-e még Ruffalo telefonszámára. Emlékeztek, de előbb még a függetlenek hívták főszerepre. A kérdéses film, amely a kertvárosi életek fájdalmait jól ismerő André Dubus novelláiból készült, eredetileg a We Don’t Live Here Anymore címet viselte, nálunk azonban két verzióban (Se barátság se szerelem/Már nem lakunk itt) is terjedt, ami aligha kedvez a mű ismertségének. Pedig megérdemelné a figyelmet, mert ritkán látni ilyen szépen tönkremenő házasságokat, mint Richard Curran Updike-ot idéző, dupla családi drámájában. Ruffalo még ugyanebben az évben beugrott egy mellékszerep erejéig az Egy makulátlan elme örök ragyogásába és ezzel a zseniális francia filmes, Michel Gondry nevét is kipipálhatta önéletrajza „vele is dolgoztam” fejezetében. Ugyanebbe a díszes társaságba immár Jane Campion (Nyílt seb), Michael Mann (Collateral – A halál záloga), David Fincher (A Zodiákus), Fernando Merielles (Vakság) is beletartozik, és ha így folytatja, Ruffalo a legdíszesebb rendezőtrófeákat is begyűjtheti. Erre utal mindenesetre, hogy jelenleg éppen Martin Scorsese készülő filmjét, a Viharszigetet forgatja Leonardo DiCaprio partnereként. Köves Gábor
Egy makulátlan elme örök ragyogása
m1 |
vissza
vissza a lap tetejére
