Kritika
CzukorShow – Szombathelyi Kamara Savaria
2008-22. szám / Bóta Gábor
A CzukorShow azt imitálja, hogy valóban tévéstúdióban vagyunk. Ehhez igazi felvezető, buzdító embert, közönségrendezőt szerződtet,
ki tudja, minek nevezzem, szóval olyan figurát, aki dresszírozza a publikumot. Előírja az ovációt, a hangos vagy halkabb tetszésnyilvánítást.  Simicz Sándornak valóban ez a foglalkozása, a tanítványaimmal összetűzésbe is kerültünk vele, amikor egy igazi tévéfelvételen nem akarta megérteni, hogy mi nem vezényszóra tapsolunk és nevetünk, hanem ha valami tényleg tetszik. A baj az, hogy ezúttal ábrázolnia kellene egy olyan foglalkozású embert, mint amilyen ő, de mivel nem színész, nem játszik, hanem szinte ugyanazt adja, mint máskor. És hogy ezzel nem rí ki élesen a produkcióból, az azt jelzi, hogy maga az előadás is gyakran egy az egyben alkalmazza a látszólag segítő szándékú, de a felsrófolt sikerre, a magas nézettségre hajtó, a vendégeket önmagukból kiforgató, alpári kibeszélő show elemeit. Már amikor a Krétakör Színház bemutatta a Nexxtet, vita kerekedett arról, hogy az előadás tényleg túllép-e egy sorsokat semmibe vevő, akár a halált élőben közvetítő show keretein. Kárpáti Péter Világvevő című, hasonló tematikájú darabjának előadása esetében azért nem alakult ki ilyen vita, mert erősebb volt az írói és rendezői stilizáció.
Most azonban a szombathelyi Kamara Savaria Nemzeti Színházban tartott vendégjátékán a közönség jelentős része mintha mindent egy az egyben elfogadna, és úgy élvezné a produkciót, mint igazi tévé-show-t. Azon persze lehet dilemmázni, hogy ez az előadás erénye vagy fogyatékossága, szerintem nem a lényeget mutatják meg nekünk, csak a valósághoz valami nagyon hasonlatosat. Dömötör Tamás rendezése ehhez Füst Milán Boldogtalanok című darabjának alapszituációit és figuráit használja, a show keretei közé telepítve. A mind kuszább kapcsolatok miatt ezúttal a stúdióból kirohanva lesz öngyilkos egy fiatal lány. De ez csöppet sem zavar senkit, a műsort rutinosan be kell fejezni, a közönséget minél gyorsabban kiterelni, mert kezdődik a következő felvétel. | hirdetés
 |
|
Dömötör rendezése, mint például Pirandello darabjai, játszik az élet és a valóság összemosásával. Mohón kísérletezik, tágítani igyekszik a színház határait. Czukor Balázs adja a címszereplőt, halk, megértő, miközben veszettül figyel a hatásosságra, kicsiholja a szenzációt. Más körülmények között érdemdús műsort is vezethetne, de az előadás éppen arról az általános elkurvulásról, tömegmanipulációról beszél, ami szinte lehetetlenné teszi az igazi értékek érvényesülését. A többi színész, Csonka Szilvia, Péter Kata, Vasvári Emese, Anger Zsolt, Szabados Mihály szintén kiváló teljesítményt nyújtanak, fotelekben ücsörögve is lekötik a figyelmet.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
