PM Online | Korábbi cikkeink

A közönséget a hazai kortárs festőművészettel szokatlanul közvetlen módon összekapcsoló tárlat nyílt a kaposvári Rippl-Rónai Teremben. A III. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál hetén startoló kiállításon

11 meghívott (köztük például Czene Márta, iski Kocsis Tibor, Szűcs Attila, Verebics Ágnes) munkáit és 11, pályázat útján kiválasztott alkotást tekinthetnek meg az érdeklődők, melyek Sturcz János gondos kezei nyomán értek kiállítássá.
Kísérlet történik itt a gyermekkor megszelídítésére, néhol az absztrakció és a figuralitás közötti vékony mezsgyén sétálgatunk, démoni figurák lebegnek „arany mezők” és „ezüst folyók” fölött, és még az első látásra legegyértelműbbnek tűnő óriási portréról is egy pigmenthiányos, fekete arc néz vissza ránk. A civilben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanító Sturcz János nem titkolt szándéka szerint a tárlat egyfajta megoldókulcsot kíván adni a kortárs képzőművészet itt kiállított szegmenséhez, amolyan első belépőt a kortársak világába, hogy azok is értsék, ezáltal élvezzék a ma zajló képzőművészetet, akiknek nincsenek készen elővehető paneljeik a nem vagy nem kifejezetten esztétikai célú művészet befogadásához.
Ennél egy kicsivel egyszerűbben: aki elolvassa a művészek által megírt kép- és koncepció-magyarázatokat, és hajlandó a szövegek fényében ránézni az önmagukban sokszor „se nem szép, se nem értem” típusú alkotásokra, az garantáltan olyan élményt kap, amelyet maga sem nézett ki magából – már ami a kortárs képzőművészetet illeti. A képek és a szövegek együtt szinte valamennyi mű esetében előbb-utóbb meghozzák a rá- vagy felismerés élményét, mely, ha figyelembe vesszük a kiállított képek számát, akár a katarzisig is repítheti a máskor bámész látogatót. A festmények megtekintése után lehetőség nyílik egy anonim szavazásra is, melyben a legnépszerűbb, közönségdíjas festményt keresik a szervezők és a kurátor. A kiállítás zárásáig legtöbb szavazatot kapó mű alkotójának másfél millió forintos jutalom üti a markát.