Guca!
2008-22. szám / Gulya István
Biztosra vehető, hogy a balkáni buli-zenére vevő – elsősorban értelmiségi – közönségnek lesz füle és szeme Dušan Milić haláltánc-mozijához (ugye: ihaj, csuhaj, sose halunk meg!).
Lehet, sőt, bizonyos, hogy megkopotton hatnak a hangok, ismerősek a képek (például Emir Kusturica munkáiból), de ez a miliő és ez a muzsika olyannyira magával ragadó, hogy képtelenség ellenállni neki.  Nem is kell. Milić – aki 1995-ben végzett a belgrádi egyetem filmkarának rendezői szakán, és többek között second unit direktorként (rendezőasszisztensként) Goran Marković Tito és én című szatírája körül serénykedett – a tombolva vigadás helyi hagyományainak szellemében a jól ismert Rómeó–Júlia-történetet privatizálja saját használatra. A tehetséges, ifjú trombitás-legény – akit a hazánkban is igen népszerű Boban Marković fia, az itt debütáló Marko alakít – beleszerelmesedik a hasonlóképpen zenészsarj Juliába. A lány apja ellenzi ugyebár a viszonyt, nem utolsósorban azt kifogásolja, hogy a fúnak „olyan fekete a feje” (roma, na). Romeo csak akkor láthatja viszont szíve hölgyét, amennyiben diadalmaskodik az atya fölött a gucsai aranytrombita-versenyen.A Jagoda, avagy eper a szupermarketben című filmje után Milić újabb bizonyságát adja, hogy ért a „mondanivalós” – fajsúlyosabb – komédiázáshoz: filmje egyfelől sajátos viccelődő átirata a klasszikus Shakespeare-darabnak, másfelől viszont gyilkos poénoktól tarka, rasszizmus-elleni gúnyirat. Kissé ismerős – kopottas – frázisai, más szerbiai mozikkal összetéveszthető mozzanatai dacára is szerethető alkotás.
Guca!
Szerb–montenegrói, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Dušan Milić
Főszereplők: Marko Marković, Mladen Nelević, Aleksandra Manasijević
94 perc
Forgalmazó: Anjou Lafayette
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
