Interjú
Egységes műsorpolitika
2012-08. szám / N. N.
Bereményi Géza, a Thália Színház és hozzá kapcsolódó Mikroszkóp Színpad igazgatójaként nagy változásokat tervez. A színház a korábbinál több saját bemutatót tart, a saját produkciókban nem más társulatokkal kooperál, hanem befogadó színházhoz illőn elsősorban szabadúszó művészeket léptet fel. Jelentősen erősíti kapcsolatát a független társulatokkal, emellett
 foglalkozik rádió- és tévéjátékok készítésével is. Mindezek az igazgató szerint is elég egyértelműen meghatározzák a színház irányvonalát, arculatát.
Ragaszkodik a virtuális társulat kifejezéshez, miközben nagyon úgy néz ki, hogy ez egy olyan 22 fős társulat, mint bármely másik.
B. G.: Nem olyan. A korábbi időszakban jellemzően más színházak társulatai, illetve tagjai léptek fel a Tháliában. Szerintem befogadó színházként elsősorban az a dolgunk, hogy szabadúszó művészeknek és független – ha úgy tetszik, állandó játszóhely nélküli – alkotócsoportoknak adjunk fellépési lehetőséget. Arra törekszem tehát, hogy elsősorban szabadúszó, de a Thália Színházzal szellemi kapcsolatot ápoló és adminisztratív szempontból a színházhoz lojális színészekből, alkotókból alakuljon ki egy művészi és szellemi holdudvar. A valamikori Thália Társaság létrejötte óta Thália a magyar színházművészetben a progresszió szimbóluma is. Az akkori progresszív értelmiség színe-java – Balázs Béla, Bánóczi László, Benedek Marcell, Hóman Bálint, Kodály Zoltán, Hevesi Sándor és mások – a modern színházi kultúrát népszerűsítette. Bizonyos értelemben a Thália Társaság az első magyar alternatív színház volt. 1971-ben, amikor először vette fel a színház a Thália nevet, Kazimir Károly igazgató névválasztása tudatos volt, hiszen ezzel a hagyománnyal kívánta jelezni művészi törekvéseit. Nem véletlen az sem, hogy a fenntartó Thália Színház néven hozza létre az első fővárosi fenntartású, társulat nélküli befogadó színházat. Nem idegen tehát a Thália Színház szellemiségétől, ha útkereső módon új modellek, struktúrák felépítésével kísérletezik.
A saját produkciók mellett marad idő a befogadó jelleg megtartására?
B. G.: Természetesen, Ebben az évadban összesen négy saját premierünk lesz a nagyszínpadon, és visszük tovább a nyári bemutatónkat, mindemellett, ha némileg csökkentett számban is, de fogadjuk az Operett és a Madách előadásait. Megrendeztük a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjét, szeptemberben pedig a Vidéki Színházak Fesztiválja keretében 12 vidéki előadással kezdünk. A Thália befogadó színházként tovább szélesíti együttműködését a független társulatokkal. Megállapodtunk a FÜGE Produkciós Irodával, hogy ők „inkubátor” szerepet vállalnak a produkciók létrehozásában, a finanszírozástól a próbalehetőségekig, míg színházunk elsősorban a színpadi bemutatkozásokban vállal szerepet. A Független Thália Projekt indításaként az évad első felében szeretnénk lehetőséget biztosítani egy hét alatt számos független produkció nyilvános tv-felvételének.
Mi lesz a Mikroszkóppal?
B. G.: A főváros döntése értelmében a Thália és a Mikroszkóp hamarosan szervezetileg is egy egységgé válik. Innentől kezdve nem az önálló színházi egység, hanem a kabaréműfaj továbbélése a kérdés. A kabarészínház műsorpolitikájának legfőbb célkitűzése, hogy visszacsalogassa az elmúlt években elpártolt közönségét, újrafogalmazva ápolja a kabarészínházi műfajt. A kabarévonal művészeti vezetője Litkai Gergely. | hirdetés
 |
|
A több játszóhely ellenére a műsorpolitika, gondolom, egységes.
B. G.: Egységes műsorpolitikánkat három fő gondolatkör határozza meg. A befogadott produkciók, a növekvő számarányban játszott saját bemutatók és a korábbi partnerek megtartása, némileg csökkentett előadásszámmal, kiegészülve a Független Thália Projekttel. Nem kívánjuk az egyes játszóhelyeket az egyes célkitűzéseknek kisajátítani, a játéktér kiválasztásában mindenkor a művészi célok és a befogadói kondíciók kontra gazdaságossági szempontok lesznek meghatározók.
Milyen színdarabokkal határozzák meg a színház irányvonalát?
B. G.: Az első egy ősbemutató lesz, Garaczi László EMKE című darabja, Bagó Bertalan rendezésében, többek közt Cserhalmi György, Gubás Gabi, Fátyol Kamilla és Pindroch Csaba szereplésével. A második premier Bacsó Péter A tanú című filmjének színpadi adaptációja, ezt Balikó Tamás rendezi, s szerepel benne Csányi Sándor és Szombathy Gyula is. A harmadik szintén egy ősbemutató, Bombaüzlet címmel, Benedek Miklós összeállításában és rendezésében. Ez egy kabarétörténeti előadás a magyar kabaré 1910-es indulásától egészen máig, számunkra is ismeretlen kabarétréfákkal. Olyan lesz, mint egy történelmi utazás. A negyedik is egy történelmi darab, David Pownall angol szerző Mesterkurzus című darabja, mely a Kremlben játszódik 1947-ben, ahol a győztes Szovjetunió vezetője, Sztálin hallgatja ki Prokofjevet és Sosztakovicsot, a két zeneszerzőt Zsdanov társaságában. A kiváló, fekete humorú darabot Cserhalmi György rendezi majd. Látható tehát, hogy a hely szellemét nem megtagadva tényleg a pesti Broadwayra illő négy előadásról van szó, ugyanakkor tágítjuk is a határokat, hiszen mind a négy darab a fajsúlyosabb humor különböző változatait rejti magában.
Lesz egy tévéstúdió is, ahol tévéjátékok készülnek majd?
B. G.: Tévéstúdiót nem tervezünk, viszont már számos színházi előadást rögzítettünk a közmédia megbízásából, s a kereskedelmi csatornákkal is együttműködünk. A későbbiekben tv-játékokat is szeretnénk készíteni. Mindemellett rádióstúdióink működnek, ahonnan kulturális műsorok kerülnek sugárzásra, illetve rádiójátékokat és regényfelolvasásokat is készítünk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
